VIGYÁZZUNK!
VIGYÁZZUNK!
Mint a panorama festett vásznai sebesen legördűlnek a bámúló szemei előtt, olly gyorsan tünnek föl és le, honunk láthatárán az idén a legváltozatosabb jelenetek.
Mivel e jelenetek nem annyira Andalusia bájló tájképeihez hasonlítanak, mint a mennyire visszaemlékeztetnek Dante infernojában előforduló rémítő iszonyatosságokra: lehetetlen, hogy ember, ki egy kissé kivűl áll az események sodrán, s a sürgő tevékenység műhelyein, kinek elmélkedésre szánt óráit kegyetlen végzet nem zavarja, lehetetlen, hogy illyen elme ne szálljon mélyebbre, azon okok nyomozásában, mellyek a magyar ellen minden oldalról intézett megtámadást megfejteni elegendők legyenek.
Mondják: „anyagi érdek, statusadósság, egy szóval pénz, egyéb semmi.” Hihetetlen! Az osztrák dynastia közel hatszáz év óta szomszédunk, s ezen korszak 321 utósó éveiben, mint koronánk viselője, egyenesen főrésze levén alkotmányos életünknek, ha más ösztön által nem hajtatnék, bár pénzvágya végtelen, e miatt még sem követte volna ellenünk azon eljárást, mellyet tavasz óta követ, s melly egykor az emberi nem történeteiben, mint páratlan botrány, mint példája álland annak, hogy az „atyai kormányok” bizonyos esetekben roszabbak lehetnek a zsarnok önkénynél.
Oh, ha a dynastiát csak pénzvágya égetné, mivel módja s ideje elég volt, a magyar természet azon oldalával megismerkedni, mellynél fogva, ha csak vele bánni tudnak, az ingét is oda adja, ha a dynastia tudná, mit cselekszik, egészen ellenkező úton indúlt volna lángoló pénzszomját hűteni. Legtermészetesb lett volna, Magyarországot az anyagi jóllét azon fokára segítgetni, mellyre parlagon hevert földművelése, ipara, kereskedése, mellyre adósságmentes állapota, mellyre szerencsés fekvése, kelet és nyugat, dél és éjszak közt, mellyre az újabb törvények jótékony hatása és több más előny által, külsegítség nélkűl is, csak ne gátoltassék, rövid időn fölemelkedett volna. A minden oldalról csak vagy Austriával vagy orosz befolyás alatt nyögő népekkel körűlvett magyar, drága szőrét bizonyosan inkább simogató, mint karczoló kezekben eleregette volna, s a magyar föld ismét hosszú időre élés-kamrája, mészárszéke, pinczéje, mag- és pénztára leendett a többi örökös tartományoknak.
Nem! Ki olly tartaléktalanúl mond va banque-ot, mint a lothringi ház, az számot vetett magával, az veszni kész, azt nem vezeti okosság , hanem vak szenvedély. Nézzük e szenvedély nemét és forrását. Ellenünk levén irányozva, lehetetlen, hogy illyen vizsgálat ránk nézve üdvös ne legyen.
Hogy a lothringi ház a szláv elemre támaszkodik, kétséget többé nem szenved. Ezt a frankfurti mysticusok is végre észre veendik, megtudatván, hogy amaz uralkodó család Magyarországot és népét minden oldalról a szlávokhoz számított fajokkal támadtatja meg, maga vezérelvén őket ellenünk irtó háborúra.
A habsburgi s ettől öröklötte lothringi családnak magyarság iránti gyűlölete epochalis jelenet gyanánt fog a történetben megjelenni, mint a megrögzött, kiirthatlan gyülölségnek az emberi természetben alig sejdíthető neme.
Ezen dühbe változott gyülölség egész történetünk által, melly ama család befolyása alatt lefolyt életünket elbeszéli, be van bizonyítva. Eredetével most nem foglalkodunk, csak azon észrevételre szorítkozunk, hogy bármi dühös legyen ama gyülölség, még sem elégséges magyarázata azon borzasztó tüneménynek, mellyet a világ csak bámúl, de megfogni nem tud, s mellynek kijelölt áldozata mi magyarok vagyunk; nem elégséges csak azért sem, mert maig ama család a német elem által törekedett kivégzésünkre. A mint tehát a szláv elemhez fordúlt, avval működik s tán azáltal gondolja fenmaradását biztosíthatni, elhagyván a német elemet, sőt ezt is áldozatúl dobván, megadja eljárásának teljes magyarázatát, de egyszersmind rést is nyit, mellyen át a titkos rugók pokoli sötétségébe bepillanthatni.
Ki valaha hallott azon lelki gyötrelemről, mellyel Maria Teréziát lelkiismerete kinozta, Lengyelország első felosztása után, az tudni fogja, hogy ezen osztásba csak kényszerítve egyezett bele. S valljon, ki kényszeríthette a hatalmas asszonyt? ki más, mint orosz pénz által megvesztegetett udvaronczai. És azon első lépéstől a bűn sikamlós ösvényén, az osztrák ház ellenállhatlan, végzetszerű erővel sodortatik enyészete felé, melly rá az orosz karjai közt várakozik, s mellyet azon pillanatban elérend, mellyben magát végső kétségbeesésében nyiltan vetendi karjai közé.
E pillanat igen közelnek látszik, talán már be is következett. Orosz pénz által megvásárlott ministerek régóta készítették elő ezen catastrophát; a próbák napfénynél világosabbak s mindennap szaporodnak. Az illyr zászlók már Fiume tornyain lobognak, s az Olaszországban hóhérkodó, a Bécset pusztító hadvezéreket már nem Ferdinánd, hanem Miklós czár jutalmazza rendjelekkel, nyilvános jeleűl, hogy azok, kiket mi a camarilla zsoldosainak tartunk, a camarillával együtt nem egyebek, mint orosz eszközök, a német és főképen a magyar elem leigázására és kipusztítására.
Tiz, husz, negyven, hatvan, ezrenként utaztatják a tót faj rajait Magyarországon keresztűl, mintegy háztüzet nézni, mintegy kémekűl, hogy kedvet nyerjenek, az igért földért, mellynek kiességét és gazdagságát bámulva nézték, fegyvert fogni és harczolní.
Az, hogy a dynastiát ezen merénye okvetetlenűl megsemmisíti, minket sem kármentesíteni, sem vigasztalni nem képes. Nekünk azon kell lennünk, hogy a minket magával örvénybe ragadni akaró udvar czélját ne érhesse, és főképen, hogy szemfényvesztései által Magyarország polgárait el ne ámíthassa.*
Igen sok ember azt hiszi: Ferdinánd segítségűl fogja híni Miklóst ellenünk; Miklós eljő, megfenyít bennünket, mint a praeceptor a rosz fiút, kivel szegény jó anyja nem bír; s visszaadván minket a „gyöngéd anyának” mindennek vége lesz. Anya és fiú elfelejtik a czivódást, és az aranjuezi napok megujúlnak. De, hejh, barátim, nem addig van! – B. J.
Németország legujabb eseményei, az ösvény, mellyre a frankfurti jóhiszemű gyülést a legravaszabb politicai cselszövények észrevétlenűl ragadták és terelték, világos bizonyságot nyujtanak arról, hogy, mihelyt sükerülendett Magyarországot elnyelni, azonnal Németország jő a telhetlen orosz autocrata konyhájába. Mint most, mesteri szakácsok gyanánt, izekre aprítják Magyarországot, részint a szláv elem, részint az orosz hit fölött pártfogást usurpálva, úgy fog az történni Németországgal, mellynek csalétkűl már is oda vetették Posen egyik részét, hogy azt is bűnrészessé tegyék, mint egykor Austriát azzá tették, Gallicziát és legujabban Krakkót oda vetve neki titkos méregűl.
Azért ujolag mondjuk, vigyázz; magyar! Hogy az orosz hadvezérek nem épen legyőzhetlenek, azt Jellachich, azt Mayerhoffer táborai, azt Windlschgrätz, Simonich, stb. elleni hadjárásunk már bebizonyította. De az orosz czárok egytől egyig azon macedoniai Fülöp utódaitól tekintendők, ki minden várat bevehetőnek tartott, mellybe aranyzsákokkal megterhelt öszvér befér. Nekünk örökké résen kell állnunk, mert az orosz iszonyú öntudattal halad czélja felé, s nem szabad mulasztanunk semmit, mi a köztünk lakó azon népfajok biztos és gyors megnyerésére vezet, mellyek nyelvbeli és vallásos rokonszenvére az orosz pók aggatja hálója szálait. Gondolja meg főképen a német elem, gondolja meg a magyar aristocratia és papság reactionarius része, hogy nem az a kérdés: magyar szabadság-e vagy austriai gyámság, hanem tagadhatlanúl a kérdés igy áll: magyar és német, olasz és lengyel szabadság és szövetség-e vagy pedig orosz kancsukakormány? – Barsi József.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
