Az Ungarnak néhány nap óta felelettel vagyok adós.
Az Ungarnak néhány nap óta felelettel vagyok adós.
Az Ungarnak néhány nap óta felelettel vagyok adós. Nem értem rá előbb, íme most rovom le adósságomat.
Zerffi Gusztáv, az Ungar szerkesztője, lapja 58. számában kétszeri sürgetésem után végtére válaszolván, nagy szorultságában kénytelen megvallani, hogy vádja, miszerint a Kossuth Hirlapja valamit a zsidók ellen közlött volna, alaptalan, de nem okulván ez elég keserű példán, csakhogy minden áron neki legyen igaza, új bajba keveri magát s engem illiberalismussal és intoleranciával vádol, azt mondván, hogy én, mint a Kossuth Hirlapja szerkesztője, még is meg érdemlem az ő leczkéjét (!); mert e lapok 108, 112, 126, és 130. számaiban botor megtámadásokat adtam ki a zsidók ellen.
Zerffi Gusztáv vet nekem szememre illiberalismust! Valóban úgy jártam vele, mint a közmondásban, a magyar a tóttal. Én a liberalismus levegőjében élek, mióta eszmélni tudok, soha sem mondottam és irtam le egy illiberalis eszmét, mig őt ez évi martius hava mosdatta ki a rosz hírben álló Honderű, és még roszabb hírben álló P. Horvát Lázár feketesárgaságából, és most ő akar engem onnan, hol régóta honos vagyok, kiszorítani.
Zerffi Gusztáv már sok balgaságokat írt össze német és magyar lapokban; írt engem személyesen illetőt is, dicsérve és korholva, a szerint, a mint a szél fútt; én soha hozzá egy szót nem szóltam, mert vannak egyéniségek, kiknek irányában a hallgatást legnagyobb ékesszólásnak tartom. Ez elvemet nem szegném meg most sem, ha lapjában csak rólam szólt volna. Nekem soha sem csinált aggodalmat, így vagy amúgy vélekedik-e felőlem Zerffi Gusztáv, de most a Kossuth Hirlapját akarná ezen általam régóta csodált capacitas zsidó-ellenes intolerantiával gyanúsítani, s ez okból kénytelen vagyok mulatságát most az egyszer elrontani, nehogy néhány, a dolgokba be nem látó becsületes izraelita, komolyan azt higye és elszomorodjék felette, miképen még a Kossuth Hirlapja sem emelkedett fel azon eszméhez, hogy a zsidó is ember, és azt csak most kell tanulnia a magyar liberalismusnak martiusban született fáklyavivőjétől, Zerffi Gusztávtól.
Én Kossuth Hirlapjában megrovok s megengedek munkatársaimnak is rovatni minden helytelenséget és visszaélést, követte legyen azt el Luthert vagy Calvint követő vallású, catholicus vagy zsidó, magyar vagy német, rácz vagy oláh. Soha a megrovásnál nem kérdem a vallást s népfajt. Illy megrovásokat találhat az olvasó e lapban mindennap. De megrovásokat, mellyeknek akár vallás vagy nemzetiség, akár nyelv elleni intolerantia volna kútfeje, nem talál senki, mert én minden szabadelmű eszmének s igy az egyenlőségnak is nemcsak polgári, hanem vallási jogokban is barátja vagyok s barátja voltam már azon súlyosabb időkben, mikor a szabadelműség áldozattal járt, midőn sok martius 15-ike óta szájaskodó vagy hallgatott, vagy hasznot húzva belőle, nyiltan pecsovicskodott.
De lássuk közelebbről, mi van Kossuth Hirlapja Zerffi Gusztáv által zsidóelleneseknek mondott fentebb idézett számaiban.
A 108. számban egy pozsonyi levél azt adja elő, miképen Pozsonyban a haza jelen vészes idejében valami száz, 17–24 éves ifjú izraelita, kinek kétharmada fegyveres szolgálatra képes, a helyett, hogy fegyvert fogna – holott közőlök többen a honvédek számát szaporítani kötelesek – magokat a rabbi vezérlete alatt a Talmudbeli casuisticában gyakorolják, mit magok a felvilágosult izraeliták sem helyeslenek. E levélhez meg kell jegyeznünk, hogy azt felvilágosult zsidók felszólítására irta Pozsonyból egy felvilágosult zsidó, mi igen jó bizonyítvány arra, hogy benne semmi zsidó-ellenes nem foglaltatik, mert hiszen senki ön maga ellen írni nem fog, ha esze helyén van. Vagy Zerffi talán zsidóbb e tekintetben még magoknál a zsidóknál is, és a zsidóságot a zsidók ellen védi? Mulatságos úri ember ez a Zerffi!
A 112. számban Mandl Izidor izraelita az álmosdi zsidó község zsarnoksága ellen panaszkodik, kik megbizatásaikkal vissza élve, bizonyos pénzöszveget vetnek ki hitsorsosaikra és annál inkább zsarolják zsidó rokonaikat, minél szabadelműbbek és felvilágosúltabbak azok. Tehát megrovatik a zsarnokoskodás és megbizatássali visszaélés és ezenfölűl a felvilágosultság üldözése, és a liberalisnak látszani akaró Zerffi Gusztáv még is szépnek és jónak tartja ezen két vétek mellett prókátorkodni!
A 126. számban a fővárosi újdonságok közt írja Szatmári Károly, miképen a pesti sánczok ásásánál némelly zsidók a felügyelői hivatalt arra használják, hogy tele rakván zsebeiket égett boros üvegekkel, a vizsgálódás ürügye alatt a munkások közt italt árulnak és nem ügyelnek fel arra, mi rájok bizatott. Tehát megrovatik ismét a megbizatássali visszaélés, és a status csalása, és Zerffi Gusztáv prókátorkodik a visszaélők és csalók mellett!
A 130. számban végre ismét Szatmári Károly, a katonai öltönyök készítésének felügyelőjét rója meg, miképen az, magát egy zsidó asszony által megvesztegettetni hagyá. Tehát megrovatik a megvesztegetés, és Zerffi Gusztáv prókátorkodik a megvesztegetés bűne mellett!
Hivatkozunk minden józan eszű emberre, talál-e ezekben egy szót, egy betűt, mi intolerantiára mutatna a zsidóságnak akár vallása, akár népfaja ellen? Sehol semmit! Hanem talál kikeléseket a hivatallali visszaélés, zsarnokság, megvesztegetés és csalás ellen, s midőn Zerffi Gusztáv ezek védelmére kel, akkor valóban nem tudom, mit gondoljak felőle.
Én nem akarom róla a legroszabbat gondolni, hanem azt vélem, hogy benne a zsidóság melletti buzgalom annyira megyen, miszerint ohajtaná, hogy még a vétek se rovassék meg akkor, midőn zsidó követte el. De képtelep kivánság-e ez épen most nem az egyenlőség korában? Ha keresztényeket vallás és népfaj különbség nélkül megrovogatunk, bizony akkor izraelita testvéreinknek sem adhatunk e részben kiváltságot, ezt, gondolom, maga Zerffi Gusztáv is, ha van nyugalma csak két perczig gondolkodni, át fogja látni. Ennyit Zeffi Gusztáv neveetséges vádjaira, mellyekkel ha mást nem, itéletét legalább elvitázhatlanúl compromittálta, mert a vétek megrovása ellen kilencannyit tesz, mint a társasági életviszonyok felforgatására törekeni. Nincs állodalom és nem volt soha, melly vétkek pártolása mellett megállhatott volna.
Miután alaptalan vádját Zeffi elmondá, amollyan Spiegelberg-féle hetvenkedéssel nekem fordúl s azzal fenyeget, hogy engem, a mi legnagyobb emberünk névpaizsa sem ment meg attól, hogy ő (Zerffi) nekem mindig megmondja az igazságot. Szegény ember! azt gondolja, hogy most engem ugyancsak megijesztett. Nagyon csalódott. Én üdvözlöm önt és mindenkit az igazmondás terén! Én az igazmondásnak a legőszintébb barátja voltam még a sajtó lenyűgzött korában is, bizony most, a szabadság korában, nem fogok tőle remegni. Huszonhat év óta járom az irodalmi pályát, és a közönség úgy ismer, minta ki az igazat maga is ki meri mondani valahányszor kell, de meghallani sem fél. Én hallottam már irói pályámon ellenfeleimtől elég úgynevezett igazságokat, a nélkűl, hogy csak egy esetet tudna valaki felmutatni, a mikor másnak névpaizsára lett volna szükségem. Láttam már nagyobb hősöket is az illy úgy nevezett igazmondásban, mint ön, Zerffi úr, és a magam védelmére mindig elég volt egy lúdtoll.
Csak elő az igazságokkal, ki a napfényre! Én üdvözlöm az igaz szót. Nincs az a bájoló zene, melly olly kedvesen zengne füleimbe, mint a maga helyén mondott igazságok. Semmi kedvezést, semmi paizst nem kérek magamnak senkitől. Csupán azon egyet ajánlom mindenkinek, és különösen Zerffi Gusztávnak, hogy a mit mond, valósággal igaz legyen, ne olly koholmány és e mellett vétkes prókátorkodás, mint a mit most tanúsíta, mert akkor semmi paizs sem menti meg Zerffi Gusztávot vagy más akárkit, hogy ellene a lúdtoll hatalmát minél élesebben ne használjam.
Ennyit azon becsületes izraeliták megnyugtatására, kiket Zerffi Gusztáv el akar ámítani, mintha a Kossuth Hirlapja zsidóellenes dolgokat foglalna magában. Most tessék Zerffi Gusztávnak, szukása szerint, végetlenig feleselni, az egy percznyi aggodalmat sem szerzend nekem. – Bajza.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
