PEST, DECEMBER 9.
PEST, DECEMBER 9.
Martius óta a balsors sokféleképen éreztette hazánkkal az idő sulyos napjait.
Itt egy Vendée, mellynek reactiorralis működéseit közönösséggel nézvén, szinte félelmes hatalommá vált, melly országunk legtermékenyebb vidékét sivataggá változtatta. Ott a dynastia és az aristocratia egy része teremtette zsoldos sereg a szabadságnak és emberi jogoknak halált esküdvén, kigyó gyanánt vette körűl kedves hazánk határait.
A gondviselés annyi árúlás daczára nem engedé e hont elveszni, melly sok phasisokon keresztűlvergődvén ott áll, hol a körülményekhez mért eljárás életet és áldást hozhat, fél rendszabályú politica pedig sok bajt és tán megsemmisűlést. Már régen akartuk proclamatiók által bánattele keblünket megkönnyebbíteni, vagy háromszor már neki fogtunk a Habsburg ház elleni panaszaink Európa előtti bemutatásának, de a szegény proclamatiók, mint a végzettől üldözött lények mindig háttérben maradtak. Némellyek mondák, hogy előbb tenni kell és azután beszélni; mások pedig úgy gondolkodtak, bizony jó volna beszélni, de mivel mindent kimondani nem akarunk, jobb semmit sem szólanunk. És igy a proclamatiói eszme tovább fél évnél eszme maradt, mig Ferdinánd „le malade” egy hatalmas bátor proclamatiót bocsátott ki érettünk.
Ő azt proclamálja, mellynél többet a legmerészebb proclamatió irónk sem merészlett volna kimondani, és saját költségén tudatja az európai udvarokkal, hogy ő többé nem magyar király, hogy a Habsburg háznak ezentúl Magyarországra semmi joga, semmi köze nincsen és hogy a habsurgi dynastia Magyarország meghódítása után törekszik.
Az osztrák kormány, melly puliticájával saját létét is veszélyezteti, alkalmasint az orosz hatalomra is támaszkodik. Mi ugyan kötve hiszszük, hogy a czár a népek mostani lázas körülményei közt hadjáratot merne kezdeni, Magyarország ellen; de mindamellett mit árthat nekünk, Ferdinánd által függetlennek nyilatkozott nemzetnek, az európai cabinetek ajtain bekopogtatni?
Ferdinánd lemondása legjobb ajánló levelünk az európai udvarokhoz. Ott állunk jelenleg, hol mint független nemzet szövetségeseket tetszésünk szerint mindenféle feltételek mellett sok áldozat nélkül szerezhetünk magunknak, és mit a Ferdinánd jeles proclamatiojához csatolandó élő proclamatiók által legkönnyebben érhetünk el.
Ne gondoljuk, hogy pragmatica sanctiónk a „Mi atyánk”, mit minden diplomata könyv nélkűl tud: az osztrák követek ezt alkalmasint máskép magyarázzák meg az illető helyeken; és igy nézetünk szerint legszükségesebb teendőnk, néhány egyének kiküldetése, nevezetesen: a turini és londoni udvarokhoz, valamint sok tekintetből a portához.
Magyarország meghódítása nem egyéb, mint az absolutismus túlnyomóságának megerősítése, hazánk alkotmányának eltörlése, fenyegető jel az európai democrata országoknak, mellynek irányában a civilizált világ nem viselheti magát úgy, mint a hajdani nagy Lengyelországnak csak gúnyúl szolgáló Krakkó eltörlésével.
Nem arról van szó, hogy az angol vagy a franczia kormány mindjárt seregeket küldjön részünkre, de annyit bizonyosan várhatunk a rest európai diplomatiától, melly azon kényelmes phrasis nyomán miképen: „Az országok beldolgaiba beavatkozni nem kell” de sokat türt, mit türnie nem kellett volna, hogy a netalání Austriának hódítási terve valamellyek hatalom általi elősegítése ellen óvást tegyen.
Ha a dicsvágyó Carlo Albertoval közelebbi viszonyba lépünk, ha a londoni és párisi cabineteket (melly utóbbitól az elnökválasztás elmultával több határozottságot várhatunk) körülményeinkről fölvilágosítjuk, végre ha a hazánkban működő reactio ellen egy nemzethez illó fenyiték és szigorral lépünk fel: akkor szabadságunkat, függetlenségünket a habsburgi dynastiától félteni nem egyéb, mint ábránd.
Csak emlékeznünk kell vissza az 1791. és 1792-ki Francziaországra, tudjuk, miképen a dynastia és aristocratia egy része a határon kivűl sereget gyüjtvén saját hazájokat megrohanták, tudjuk, hogy e nemzet szolgálatjára állt seregnek egy része az ellenséghez ment át, nem kell említeni, miképen a felbőszített Vendée több 100 ezer főnyi sereggel halált esküdvén a nemzeti gyülésnek fölbőszült özön gyanánt Páris felé tartott; és mi mentette meg ezen minden felől fenyegetett országot? A reactio seregéhez a coalitio nagy számú zsoldosai csatlakoztak; és mi szerzett ezen minden felől szorongatott nemzetnek diadalt? Barrére, a veszély tuláradását látván, a szószékre lépett és mondá: „Népfelkelést kell rendezni és a Vendéet-t kiirtani”; és ezen két inditvány elfogadása mentette meg a hazát.
Tartós szigor, állhatatos erély, mit a historicusok némelly privat kihágások miatt terrorismusnak neveznek, volt az, mi a bajok tengerében úszó franczia nemzetet megszabadítá.
A nemzeti gyülés, mellynek szeme előtt a nemzeti függetlenség és szabadság lebegett, kis részek elpusztítását mérlegbe sem vette, halál mondatott ki a lázadókra és ez végrehajtatott a hol lehetett. A hires Lyon, a szép Bourdeaux és Toulon mind hamuvá égettetett. A nemzet boszuló keze méltó haraggal sujtotta a háborítokat és ez szerzett nyugalmat, példátlan diadalokat. Nekünk két Vendéenk van, de lépjünk fel szabadság-harczosok erélyével és hazánk minden vad állataitól ki van tisztítva. – Szabad Imre.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
