MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. | Kossuth hírlapírói munkássága

MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY.

Most, midőn e lapokat megnyitom, örömmel van szerencsém értesitheni a’ tisztelt közönséget, hogy semmit el nem mulasztottam, mi által a’ lap érdekességét emeljem, és szives szándékomat, a’ közkivánatnak megfelelni, tettleg bizonyitsam. Úgy vélem, e’ szándékomnak fényesb tanuságát adhatám, mint az által, hogy a’ szerkesztés vezérlésére Kossuth Lajos urat kértem meg, kit ezennel a’ t. közönségnél, mint e’ lapok szerkesztőjét, bemutatni hazafiúi szíves örömemre szolgál.

Landerer Lajos

Midőn a’ tulajdonos kiadó ur eme’ nyilatkozása következtében szerkesztéshez fogunk, olly meggyőződésből teszszük azt: hogy a’ napnak tömérdek szükségei között alig van egyegy sürgetőbb, mint olly időszaki lap, melly a’ nemzet életének hű tükre legyen; közzé, nemzetivé tegye öröm ’s bánatnak, hűség ’s törvényességnek, bajnak ’s hiánynak minden érzetét, mellyet a’ nemzet szivében egy hangrezgésre találni köz, magas és szent érdekek jogosítanak; és szabad tért nyisson az észnek, értelemnek, jóakaratnak, hogy szükkeblűséget, mint elbizakodást egyaránt kerülve, vak előszeretet, vak előgyülölség nélkül, higgadt kebellel ’s ama’ mérséklettel és illedelemmel, melly a’ jó szándék és igazság bélyege, megvitassák és előkészitsék a’ napnak nagy kérdéseit, mikben e’ honnak jövendője rejtezik. Mert nem az a’ kérdés közöttünk, haladjunk e, avvagy megálljunk? mikint Józsue napjáról irva van; – e’ kérdést eldönté a’ Mindenható, minőn a’ világot megteremtette; és bizony nincs erő, melly a’ világkerék küllőibe vághasson – nem ez hát a’ kérdés közöttünk, hanem az: hogy mit és mikint? És itt egy magasabb nézőpontrá van szükség. Nem mind javitás, a’ mi egyes érdekeknek hizeleg, és tartós csak az, melly igazságon épült, valódi szükségen segített, ’s a’ nemzet életéből önkint fejlett ki. Ismerni kell tehát a’ nemzetnek előbb önmagát, és ismernie kell szükségeit; aztán megvitatni czélt és eszközöket, dolgot és módokat, minden oldalról, ’s ha ekkor elkövetkezik a’ törvényhozás ideje, áldásdús leend mindenik törvény, mert egyegy socialis meggyőződést mondott ki. A’ törvény, melly ekkint született, mindenek előtt jogerű leend, – mert hiú bölcseség az, mellyet a’ jog tekintete nem vezet, de a’ jogszerűség határai közt követni fogja a’józan politica sugallásait; és bizonyosan nem felejtendi, hogy a’ századokon át emelkedett országépület roppant boltjainak árnyékában milló élet, millió érdek nyugoszik, melly az igazság mellett gyöngéd figyelmet ’s kiméletet is követel. – Vezetni egy időszaki lapo, melly illy tükör, illy kalauz, illy raktár legyen, nehéz, fontos feladat; ’s ha mi, kik mélyen érezzük, hogy egyike vagyunk a’ leggyengébbeknek, a’ kiadó ur becses bizodalmú felszólításának, erőtelenségünket feledve, engedénk, illy hiedelemben tettük azt, hogy egy illy nemű szükség érzete sok kebelben él, ’s igy számos polgártársaink és barátaink köréből nem egy kitünő észre és szivre számolhatunk, kik erősbek mint mi, gyámolitandják gyöngeségünket. – És ha szükségről szólottunk, távol volt tőlünk, az időszaki sajtó körébeni pályatársaink érdemeit kellőleg nem méltánylani, csak azt akartuk mondani, hogy egy nemzet életében több szinvegyület ’s több árnyéklat van, és egymás mellett mindenik megfér. Mi baráti kezet nyujtunk pályatársinknak, ’s végczélunk különböző nem lehetvé, ennek megközelitéséhez egy becsületes versenyre szólitjuk fel, ’s ha versenyzésünk egymásnak viszonosan jótékony ösztönül szolgálandott, minden dicsőséget örömest átengedünk – elégültek, ha szerényen szabad lesz éreznünk, hogy a’ közjó nagy épitményéhez egykét kődarabbal mi is járulhatánk. – Helyén lenne most talán az igéretek és biztatások szokott szóseregét elősorozni; de mi ugy hiszszük, az értelmes közönség ilyesminek nem sok becset át, ’s a’ hol foglalót csakugyan kiván, inkább hajlandó személyességet mint igéretet annak fogadni. – Lapunk jövendője minkezünktől függ. Hogyha nem vagyunk szükségtelenek, hogy sem későn sem korán nem jövénk, egy szóval: hogyha megérdemeljük, bizonnyal pártfogást is lelendünk e’ nemzetnél; – ha pedig mind ez másképen vagyon: le a’ szinpadról ügyesbek elő! nem érdemlettük meg az életet. azonban, ha gyöngeségünk érzetében nincsen is bár jogunk, egy derék müvészünk példájára, az éredemes közönséget atridesi reményekkel biztatni: annyit minden esetre nemes önérzettel bátran elmondunk, miképen szennyes érdekek vezetni soha sen gonak, meggyőződésünk nem lesz eladó, ’s tanulni szeretve is, szükségét is érezve, észnek és oknak ugyan mindig hódolunk, de más semmi, ’s nevezetesen Nagy Pál „egykori” szavaival élve, „sem a’ hatalmasok komor tekintetete sem polgártásaink heve soha nem nem tántorít.” – Ezek után nincs egyéb hátra, mint a’ tisztelt közönséget megkérni, hogy miután a’ kiadó tulajdonos ur lapjaink kiadhatása felől tisztába csupán a’ lefolyt év legutolsó napjaiban jöhetett, ’s igy a’ szükséges előkész letre, adatgyüjtésre, vidéki levelezés elrendezésére időnk teljességgel nem val, sőt a’ szerkesztés elvállalása is csak épen most, már ’ hirdetmény közrebosátása után történt: lapjaink becse ne az első egykét számokból itéltessék. –’S most a’ dologra. –

(Kinevezések.) (Megtiszteltetés.) (Legujabb, magány tudósítás télelő 31-ről.) (Budapesti lánczhid.) (Pesten a’ vontatók eltörölve)

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir