BABONÁS ÁLLATOK
BABONÁS ÁLLATOK
A népbabona előtt a kuvik a halálmadár, a bagoly a tudós, a fecske és gólya szerencsét hoz a házra, de bántani nem szabad őket. A kígyó, ha a ház körül mutatkozik, veszedelem van készülőben. A fájóstorkúnak a gyík torkát kell megsimogatni, hogy megszűnjön a torokfájása. A macska tudvalevő, hogy a boszorkány fél keze. A kutya is kísért néha, fekete vagy fehér színben.
Jegyzet
Mikor falun laktam, álmatlan éjszakáimon gyakran hallgattam az éj csendes eseményeit a régi házban. A kémények körül sóhajtozó szél elballagott a tájról, mint nem szívesen látott vándorlegény. A hold másfelé is kíváncsiskodott, nem csupán ablakomon. Ekkor megszólalt a nagy csendességben, valamely régi bútorban a szú (a betűző szú, mint tudományos nyelven nevezik), és hangjával reggelig elmulattatott. A szúnak a hangjában némelyek a halált vélik hallani, amely halál ott lakik minden házban, és egyre méregeti a ház lakói életét. Fáradhatatlanul dolgozik, mint a homokóra. Percegése, pattogása, korcogása egy-egy életnek a megszabott útja. Ha a szú a szék lábához ér, akkor meghal János bácsi vagy Mari néni. Tudniillik napközben János bácsi üldögélt a karosszékben. Míg én a szú percegésében az álomtalan éjszakákon mindig az ősök ittmaradott lelkét hallottam. Az öregemberek, akik annyi esztendeig húzódtak meg a bolthajtások alatt, nem mehettek el innen nyomtalanul. Ittfelejtettek valamit tevékeny lényükből, amit nem vihettek magukkal a temetői csöndességbe. Ami tovább él, mint egy befejezetlen, sajgó fájdalom; tovább él, mint egy elmúlhatatlan, nagy szerelem; tovább ád életjelt, mint egy nagy életerő, amellyel véglegesen a halál sem bír el. Az ősök kopogtak a kis szú percegésében, ők élték tovább kiéletlenül maradt, befejezetlen életüket a bútorokban, amelyek egykor körülvették őket. Szinte hallottam, hogy néha emberi hangon szólalt meg a szú csendes éjjeleken, egy öregember mondogatta el, ami bennerekedt… Sajnos, sohasem tudtam megérteni, amit a halott mondana. Az ő túlvilági nyelvüket a260 koporsófedélben és a régi bútorokban rejtező hangok nem árulják el a földieknek. Csak dolgozott a szú, ez a másvilági, ittfelejtett energia… amíg egy napon végleg elhallgatott. Az eltemetett ős kiélte a reá szabott életet, amelyet valamely körülmény folytán itt a földön nem fejezhetett be a bizonyos időben.
De volt más hangja is a falusi éjnek. A kutya, amely álmában vakkantott az udvaron, bizonyosan megálmodta, hogy rövid idő múlva kiássák a vermet. Disznó röfögött, nyomában kilenc malaccal. Ló nyargalt fejetlenül. Bika kormosan morgott, lefelé hajló szarvaival. Macska mosdott a háztetőn, mintha bálba, vigalomba készülődne. Kígyó mászott ki a régi falból, és veszedelmet jelentett. Béka ugrott lappangva, és kereste az alvót, akinek nyitva maradt a szája. Surranó gyík jelentette, hogy a torokfájás meggyógyul. Kutyahal (vízibornyú) várta a sötét vederben, hogy szomjas ember megigya az éjszaka látatlanságában. Tyúk kukorékolt az eperfán, teknősbéka vitte ormótlan testét a szívtelen gazdasszony ágya alá. Ám az éjnek e látományai másoknak is megmutatkoztak. Az ősapám hangját ellenben csupán én hallottam a szú percegésében, és hallom néha még most is, mintha az öreg nem tudna elkészülni ittfelejtett életével.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
