1
1
Ha még élne Podmaniczky Frigyes: ebben az esztendőben, júniusban ünnepelhette volna százhatodik születésnapját, mert a jeles úriember egész életében figyelmezett a születésnapokra, nemcsak a magáéra, hanem másokéra is, amit nem is igen volt oka megbánni – különösen olyankor, mikor ceruzával kezében összeadta, hány esztendősek lennének azok a nők összesen, akiket pillanatnyi érzelmei szerint feleségül akart venni.
Kettőszázötvennyolc és háromnegyed esztendő jött ki a naplójában feljegyzett számítás folytán.
Ámde ebben az időben, amikor e félelmetes matematikus teendőit nézegetnénk, Frigyes báró életkora két lova és kocsisa életkorával együtt sem tett ki egészen negyvenöt esztendőt; mert a nőkre még eddig nem gondolt komolyan.
Csupán a pozsonyi énekesnővel volt valamely komolyabb ismeretsége, de ez az ismeretség nem fajult annyira, hogy valaha is sor kerülhessen az énekesnő életkorát hozzászámítani a kocsis és a Wesselényi Miklóstól vásárolt két pej csikó (háromszáz forint volt az áruk) életkorához.
Schnopfler (id. Andrássy Gyula „spitznáméja”), még a mindenki felett élcelődő Schnopfler se jelenthetett mást a pozsonyi követek Kis Kaszinójában Frigyes báróról, mint csak annyit, hogy az énekesnő Frigyes dörömbözésére éjszakánként a kapu elé dobja a kapukulcsot rózsaszínű papirosba csomagolva és a legmélyebb hóba, hogy kár ne essen a lábnyi nagyságú kapukulcsban. Ugyanis az énekesnő is ugyanannak a „Vén kisasszonynak” ódon, emeletes házában lakott Pozsonyban, akinek házában Podmaniczky Frigyes, a Pest megyei követ írnoka kvártélyt bérelt. A ház úrnője, a „Vén kisasszony” nagyothallott: a házban megtelepedett gróf Festetich Leó miatt akár ágyúval is lövöldözhettek a kapura, akkor sem kel fel, ha egyszer lefeküdt. Az énekesnőre hárult tehát a feladat, hogy Frigyest az ablakból kidobott kapukulccsal kisegítse fagyott állapotából, s Frigyes báró másnap az akkori idők legválogatottabb bókjait helyezte az énekesnő lábaihoz, amikor a kapukulcsot köszönettel visszaadta.95
Mért nem hordott magánál kapukulcsot Podmaniczky Frigyes?
Talán szeleburdiságból vagy mágnásos nemtörődömségből?
Schnopfler ennek magyarázatául csak annyit mondott, hogy Frigyes nem akarta ruhájának zsebeit terhelni a ménkő nagy kapukulccsal.
Igaz, hogy Frigyes életében először jutott abba a helyzetbe, hogy túzokszínű, testhezálló frakkját a monarchia legdrágább (s természetesen legjobb) szabójánál, a pesti Eiselénél szabassa és varrassa. (Eisele drágaságát azzal a körülménnyel indokolta, hogy sokan nem fizetik meg pontosan a ruhák árát. Így akkor is, midőn üzletét átadta első szabászának, Wagnernek, az öreg cégfőnöknek, még kilencezerhatszázhetvenöt forintnyi követelése volt szerte a Monarchiában, ami nem mondható csekély összegnek.) Igaz, hogy egy ördöngösen nagy kapukulcsnak az állandóan zsebben való hordozása – számítván az esti kilencórai kapuzárásra – előbb-utóbb tönkresilányítja a legjobb szabászt. Igaz, hogy Podmaniczky Frigyes huszárja (azon már említett fiatal kocsislegény) egy darabig várta esténkint hórihorgas gazdáját a Kis Kaszinó előszobájában, de éppen Andrássy Gyula miatt maradt el onnan, aki az első látásra ezt a viccet eresztette meg Podmaniczky Frigyes legényéről: „Dem Baron Gibitz sein Pony”. Mert Podmaniczky Frigyest a felsőbb körökben mindvégig „Gibitz báró”-nak nevezték, ameddig általában beszélni szoktak az emberről és cselekedeteiről.
Így kerülhetett igen különös helyzetbe Frigyes báró a hír szárnyán a pozsonyi énekesnővel, ha általában Aszódról a nagyvilágra való indulásakor fogadalmat nem tesz vala édesanyjának, özvegy Podmaniczky Károlynénak, hogy a nőkkel szemben mindig tartózkodóan viselkedik. Különösen pedig a férjes nőkkel szemben, akiknek egész lelkivilágát döntheti romba egy pillanatnyi fellángolás, amely kárt jellemes úriember csak úgy tehet jóvá, ha igyekszik a nőt férjétől elválasztani, és néki új fészket építeni. – Az énekesnő pedig férjes volt. Férje egy vándor színtársulattal bolyongott az országban, míg az énekesnő maga a „kerületi ülés” hallgatása végett időzött Pozsonyban. (Abban az esztendőben történt ez, 1844-ben, amikor Beöthy indítványára törvényt hoztak, hogy fegyveres, ólmos botos körmeneteket ne tartsanak az országban.)96
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
