Pest szerelmese: Podmaniczky Frigyes
Pest szerelmese: Podmaniczky Frigyes
Mostanában gyakran forgatom báró Podmaniczky Frigyes Emlékiratai-t, a báróét, akit életében (a ruhái miatt) kockás bárónak csúfoltak Pesten, de akinél szerelmesebb talán senki se volt ebbe a városba.
Ah, mily szerelmetes volt városába ez a császárszakállas férfiú, akire még sokan emlékezünk, amint a régi Kerepesi úton áttipegett a Pannónia felé, miközben tiszteletére megállították a lóvasutat, és az ifjú Glück Frigyes úr, fogadós-atyja megbízásából, fehér szalvétával várta a bárót a szálloda előtt!
Szerette ezt a várost olyan holtig tartó szerelemmel, amilyennel a régi lovagok hordozták a szívükben egy nő arcképét, akiért akár a Szentföldre is elmentek volna…
De Frigyes nem ment még a Margitszigetig sem – mert már az Óbudához tartozott –, és ha rajta múlik, sohasem mozdul ki vala a Cukor utcából, amelyet mostanában Károlyi utcának neveznek. De hát a Vásártérre kellett költöznie (amelyet manapság Erzsébet térnek hívnak), amikor az 1830-i kemény télen József nádor parancsára a Károly-kaszárnya bakái kivágják Pest összes élőfáit, hogy szétosszák a didergő szegénység között. A nádor karácsonyi ajándéknak szánta a vásártéri platánokat, valamint a városligeti fasor nyárfáit a pesti szegényeknek… Sajnos, a kipusztított, fátlan Pestre a következő tavaszkor már megérkezett az a különös vendég, akihez aztán Frigyes bárónak elég hosszúra nyúlott életében még kétszer volt szerencséje… Hiába vállalt elnökséget a Közmunka Tanácsnál, a kolera ellátogatott majdnem minden esztendőben Pestre, amíg az utcák fái ismét megnövekedtek. (Az Emlékiratok-ban olyan keservesen emlékezik meg városa pusztulásáról, hogy elfacsarodik az olvasó szíve az öreg szerelmes bánatán.) De nem bonthattak le egyetlen régi házat sem a városban, hogy az Emlékiratok9 írója elmerengve meg ne álljon a kőmívesek csákánya felett, miközben noteszébe feljegyezte a régi pesti ház utolsó lakóinak a nevét. Azt lehetne mondani, hogy Podmaniczky Frigyes volt az utolsó pesti polgár, aki részint név szerint, részint személyesen ismerte összes városi polgártársait. Minden ember ismerőse volt a Váci utcában, a Koronaherceg utcában, a Kerepesi úton – nagyon rossz üzletet csinált volna az a pesti betörő, akinek ahhoz lett volna gusztusa, hogy a báró ruháit ellopja… – Százlépésnyiről felismerik vala a pestiek a különös mintájú ruhákat, amelyekhez hasonlót legfeljebb Indiában viselt egy egzotikus gyarmatalapító. Pest öreg szerelmese jó hetven esztendeig járta itt a Kerepesi utat, és akkor sem jutott eszébe a keserűség a múlt idők miatt, amikor a város szemmel láthatólag átalakult, hangosan törtető, de már tönkrement vidéki családok helyezkedtek el a pesti patríciusok házában, akik minden kegyeletes érzés nélkül mennek végig a Cukor utcán. Sőt bölcs férfiú módjára le tudott mondani arról a megkülönböztetésről is, hogy a kedvéért megálljon a lóvasút a Kerepesi úton… A Nagykörút már javában épült, tombolva, villamosvonaton közelgett az új Budapest.
1925
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
