4 MÁSFÉL MILLIÓ FORINT EGYETLEN JÁTSZMÁN
4
MÁSFÉL MILLIÓ FORINT EGYETLEN JÁTSZMÁN
MÁSFÉL MILLIÓ FORINT EGYETLEN JÁTSZMÁN
– Tizenkét parti écartét indítványoznék – ismételte többször a „bölények hazájából” jött ifjú Potocki gróf Szemere Miklósnak.
Az említett lengyel ifjú odáig már elég kedveltségre tett szert a klubban, részint barátságos és szolgálatkész magatartása, részint a császári Ház miniszterének gyakran kitüntető pártolása révén, hogysem ajánlatát a komoly Szemere visszautasíthatta volna.
Éjfél elmúlt… Igaz, hogy a lengyel ifjú talán felhevültebb volt a szokottnál is, mert valamely külvárosi vendéglőcskében töltötte estéjét zenészek és énekesnők társaságában, de hát ez nem jelent semmit, miután a klub tagjai amúgy is nagykorú úriemberek, akik cselekedeteikről felelősek.
Szemere a szokott unalommal, szinte érdektelenül nyúlt a kártya után, amelynek engedelmességét néha úgy dresszúra alatt tartotta, mint egy jó kutyáét; máskor hátat fordított neki, mint egy megunt szeretőnek; de ezen az estén mégse vetette meg a francia kártyafigurákat, amelyek mind kedvezőbb csoportosulásban látogattak el kurta ujjai közé, széles tenyerébe.
A kártyák mintha bocsánatot kértek volna a múlt napokban történt, Wiener Club-beli veszteségekért, amikor ott Szemere úr a bankár székében foglalt helyet, és éppen Springer bárónak adogatta a kártyákat, aki oly nevetve nyert, mint az egy jól táplált, jókedvű selyemgyárostól kitelik. Mint turfnyelven mondanák: a vörös-fekete dressznek sikerült is ezen az estén megverni az ezüst testű aranysapkás dresszet. Némelyek némi elkomorodást vettek észre Szemere úron, amikor a játszmát egy fáradt mozdulattal abbahagyta, mintha nem érezne magában elég erőt a kedélyes, söröshordó külsejű selyemgyáros leküzdésére.
(Springer báró a nyereséget szokás szerint megosztotta Mici leánya és a jótékonysági intézmények között; nemigen szeretett kártyanyereséget magánál tartani.)
De most másként alakult a helyzet. A kártyák mintha Szemere úr gondolatait, vágyait, varázsigéit értették volna meg; szinte oly szabályszerűen jöttek, mint egy ringlispíl figurái, és mindig Szemere úrnak kedveztek.
Az ifjú lengyel nemes elkövette azt az oktalanságot, hogy kettőzte321 tétjeit a teljes szerencséjében játszó ellenfelével szemben, aki, mint mondani szokták, szemhunyorítás nélkül fogadta a lengyel úr ajánlatait. Csak beleegyezőleg bólintott, miután nyereség esetén nem volt szokása megretirálni. Komolyan, ünnepélyesen, szinte áhítatosan fogadta a szerencse megnyilatkozásait, mint aki tudatában van, hogy milyen megbecsülendő a szerencse a világi életben.
Az utolsó játszmánál arról volt szó, hogy másfél millió forintnyi differencia terheli-e a lengyel ifjút vagy pedig Szemere Miklós urat.
A játszmát Szemere úr nyerte, mint az a krónikákból ismeretes.
– Életem egyetlen percében se voltam olyan biztos a dolgom felől, mint akkor – mond Szemere úr, amikor évek múltán az eseményről e sorok írójával beszélt.
Csak az a gondolat aggasztotta, hogy Goluchowski úr jóakaratát veszíti el, aki mindvégig ott volt unokaöccse nevezetes kártyajátszmájánál, amellyel az tulajdonképpen a világba lépett.
A magyar politikai életben amúgy is olyan változások történtek, amelyek előidézték, hogy Béccsel, Ferenc Józseffel, Agenor gróffal, egész Ausztriával haragba estünk, az ellenzéki koalíció győzött Magyarországon, a köbölkútiak nagy örömmel választották meg képviselőjüknek Szemere urat, aki már egyszer kivágta a rezet Bécs ellen.
…Aztán, egy év múlva, visszavonták kiutasítását. Nem volt többé „alkalmatlan idegen”, hanem szívesen látott vendég.
1932
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
