2. MILYEN VOLT A „SZÁMOZATLAN”?
2. MILYEN VOLT A „SZÁMOZATLAN”?
A számozatlan hetyke volt, mint egy bécsiesen félrecsapott keménykalap.
Mintha mindennap újonnan festették volna, irigységre való alkalmat sugárzott ki magából.
Olyan másvilágias könnyedséggel, szinte emberfeletti eleganciával gurult gumiabroncsain a pesti kövezeten, hogy a legtöbb nő utánasóhajtott, pedig nem is tudta, hogy ki ül a zárt hintóban.
Szerették négy kerekét pirosra festeni, hogy sokan észrevegyék azok közül, akiknek a pesti utcákon van dolguk.
Szerették, ha olyan kocsislegény hajtotta, akinek a háta kissé púpos volt, mert a legenda szerint a púpos emberek a legjobb lóhajtók. (L. „Puklis Béla”, lovag Wachtler stb.)
Voltak, akik a szürkéknek (simliknek) adtak előnyt, de a szürkék inkább a zárt kupéhoz voltak alkalmasak, miután szőrük hullani szokott. Schlauch Lőrinc, a nagyváradi bíbornok, amikor Pestre jövet megszállott Zerge utcai palotájában: táviratában mindig barna lovakat rendelt bérkocsisánál. Zichy Nándor, aki ugyancsak számozatlanon járt-kelt a fővárosban, amikor a polgári házasság ellen kellett harcolni: gyászfekete lovakat fogatott be. És kupéja is inkább egy öreg espereséhez hasonlított, mint az aranygyapjas rend lovagjáéhoz.523
Általában azok a „számozatlanok”, amelyek a Múzeum körül álldogáltak a polgári házasság reformjának tárgyalása idején, a főrendi urakra várakozván: jelentőségesen komolyabb külsejű, megtermettebb, lassú ringatásra alkalmatos hintók voltak, mint az utcákon szaladgáló „számozatlanok”.
Kölberék, akiknek kocsigyáruk volt Pesten, a bolondos, játékos fecskekocsik mellett csináltak bőséges hintókat, amelyek már megjelenésükkel dokumentálták, hogy olyan embereket visznek belsejükben, akik nyugodtan szeretnek utazni a nagy városban, a kocsiablakon se azért tekingetnek ki, hogy ismerősöket fedezzenek fel, hanem csak megszokásból, hogy vajon helyükön vannak-e még a régi utcák, terek, házak, boltok, amelyek előtt emberemlékezet óta kocsijukon elhajtattak.
Így Andrássy Manó gróf is, amikor ezüstszakállával, a földkerekség legkényelmesebb „számozatlanjával” elhajtatott délutánonként az operai művésznő, Szilágyi Arabella tisztelgésére, hogy legújabb énekleckéit meghallgassa, mindig kipillantott az Ó utca sarkán a földszintes „Napóleon” kávéházra. Bár a gróf sohase fordult meg a kávéházban, távolból érdeklődött sorsa iránt. Ugyanis Szilágyi Arabella háza a kávéház szomszédjában állott.
De pohos „számozatlan” még pohosabb lóhajtóval garnírozva állott a Nemzeti Kaszinó udvarán is, ott a szökőkút mellett, mint egyetlen jármű, amelynek joga volt a Kaszinó területén tartózkodni. Ez a „számozatlan” arról volt nevezetes, hogy éjjel-nappal a kaszinói tagok szolgálatára állt. Jártak vele a közeli régi Nemzeti Színház előadásainak látogatásaira, de a távolocskás Népszínházba is, egyébként a Karrioll csak a Borz utcába, a ház mögötti Reáltanoda utcába, a Koronaherceg és Váci utcákba szeretett járni éjszaka, amikor kinyitották előtte a Szép utcai kaput, a meggypiros huszár sarkantyúját pengette az öreg kaszinói tag tiszteletére: vajon visszajön-e valaha? (Valóban, a Nemzeti Kaszinó évkönyveiből sok megunt kaszinói tagról tudunk, akik a Szép utcai kapun hajtattak ki éjfélkor a külvilágba, palotájuk helyét amúgy is ismerte a „számozatlan” kocsisa, de a Halál is, aki ott várakozott rájuk otthonukban, mint egy konok hitelező, akit fizetség nélkül nem lehet elküldeni.524
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
