3
3
Mondom, csak egy hónapig.
Még máma is emlékszem arra a ködös novemberi délutánra, amikor János olyan sebbel-lobbal jött a vén batárral a Jakab-templom mellett, hogy széjjelrebbentette a zsemlyéskofákat.
A „Hét víg csízek”-hez fordult be a batár, amiből az öregúr ijedt, aggodalmas arccal ugrott ki.
Az álmos szolgáló még mindig ott varrogatott, és János sem beszélt halkabban:
– Most ugorj, Rézi – kiabált már a bakról – hamar a négyest, mert nagy baj van. Megszökött az asszonyunk.
Az öregúr nem feddte meg Jánost a hangos beszédért, sőt apró, polkázó lépéseivel maga igyekezett a vendégszoba felé, ahol ledobta sáros58 köpönyegét. Aztán megfordult, és kilépett a „Hét csízek” kapuján. Ott azonban megállt bánatos András. Lehajtotta leffentyűs sapkába bújtatott, kis, deres fejét, és a földre bámult, a szürke kockakövekre. Mint egy beteg, vén madár, szomorú őszi délután. Tépelődve meresztette a szemét maga elé. Hová menjen? Merre menjen? – Az asszony megszökött, és magával vitte a sok-sok pénzt is. Valami komédiásba gabalyodott belé, örökkön szerelmes szívével.
Ott állt bánatos András sokáig. Az emberek, akik arra jártak, csodálkozva nézték. A földre nézett, és meg se mozdult, a tubus kicsúszott a hóna alól, észre sem vette.
Végre megindult.
Nem a kövezeten, hanem az országút kellős közepén. János, aki még ki sem fogott, megfordult az öt parasztlovacskával, és a gazdája nyomában hajtott.
Bánatos András pedig lehajtott fejjel ment a sáros, csatakos országúton, mintha valami keskeny, kicsi cipőcskének keresné a nyomát. Ment, ment. János a batárral lépésben ballagott utána.
Már kiértek a városból, és a csárda felé közeledtek, ahol ama nagy sártenger kezdődik. Itt János retteneteset kiáltott:
– Tekintetes uram, üljön föl!
Bánatos András megfordult, és feddőleg nézett Jánosra:
– Jó, jó – mormogta –, csak ne kiabálj úgy, mintha az egész világ süket volna.
Beült a kocsiba. János nagy cserdítést vitt véghez a bakon, és a vén kasornya batár robogva indult meg az országúton. Vissza az elmúlt századba, álmodni.
(1900)59
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
