2
2
– Neked magadnak kell rendet csinálni a családi ügyeidben, mert arra nem vállalkozik senki, hogy helyetted megverje az anyósodat – mond Kálnay László, amikor meghallgatta a Rigóban (ahol csak piros teríték volt, de jó bor) Szent Mihály esetét.
– Megverjem? – kérdezte Szent Mihály.
– Mint a kétfenekű dobot – felelt Kálnay, aki persze sohase verte meg még csak a feleségét se, részint azért, mert szerette („nyolc gyerekkel ajándékoztam meg őnagyságát” – mondogatta), részint mert az asszony kétszer akkora volt, mint ő.
– Cudar dolog asszonyt verni – húzódozott Szent Mihály.
– Néha pedig nem segít semmi más ezen a világon. Bizonyos napokon, megfelelő bevezetés után, de hidegen, pontosan, szenvedély nélkül meg kell verni az asszonyt, mintha egy szeget kalapácsolna az ember, minden nagyobb felindulás nélkül. Bolond ember az, aki asszonyi dolgokon felháborodik, mert csak az életét rövidíti vele. Úgy kell venni, amilyen. Rossz: legyen rossz asszony. Jó: legyen jó asszony. De meg kell verni minden körülmények között.
Így Kálnay László, aki pártfogója volt mindazoknak, akik úgy néztek a borba, mintha öngyilkosságra készülődnének, akik a legvígabb poharazgatás közepette is néha elkomorultak, elgondolkoztak,301 elmerengtek valami asszonyszemélyen, aki azért van a világon, hogy őket kínozza.
A társasághoz tartozott még egy nyugalmazott színész, Dalnoki, aki hosszú pipaszárat rágott, köhögés ellen itta a bort, nem pedig azért, mert szerette volna, mindig más véleményen volt, mint a mindenki által bölcsnek elismert Kálnay László. A pipacsutora mellől most is, az első szünetben, elvisította magát.
– Nekem három feleségem volt, de egyiket se vertem.
– Vertek azok téged, vén komédiás, mert ahol a férfi betegség, gyengeség jószívűség, kommóció miatt engedékeny az asszonyi állathoz, ott nyomban az veszi át a férfi szerepét. Csak egy nadrágot találjon, amelybe belebújhat, nyomban belebúvik – dörrent a nyugalmazott színészre Kálnay László.
A színész még nem adta be a derekát.
– De szerettek. Különben miért lettek volna velem? A szeretet mindent pótol, a szeretetet semmi se pótolja.
– Színészélet: cigányélet. A színésznét nem lehet verni, mert esetleg nem tud komédiázni este a színházban, bedagad a szeme, bereked a hangja a bőgéstől, kificamítja kezét vagy a lábát, és nem tud a színpadról a legyezőjével az udvarlóinak integetni, vagy táncolni ott, ahol táncot ír elő a szerepe. Habár Pálmay Ilkát minden fenyegető veszedelem dacára mindennap jól ellazsnakolta erős férje, Szigligeti Jóska vándorszínész. Csak Rimaszombaton nem, mert Ilka odavalósi volt – felelt Kálnay, a helybeli lumpok vezére, a kocsmák védőszentje, egy vidéki Falstaff, aki a Rigóban az asztalt döngette, a kocsmárost felelősségre vonta a rossz időért, a politikai helyzetért, a kocsma előtt elcsilingelő szánkókért, amelyek vidám embereket más kocsmába vittek, a májas hurkában talált kemény bajuszszálért és a már javában kiforrott vinkóban úszkáló szőlőmagért – de a köztudat szerint otthon csendes volt, mint a pamutgombolyag a felesége ölében.
– Én mindig jó szóval, udvarlással, finom magaviselettel, szóval nobilis eszközökkel igyekeztem hatni hölgyeimre a gorombaság helyett – mond a nyugalmazott színész, amikor elkaphatta a szót Kálnaytól. – Nem olyan nagy kunszt az életben is Don Juannak lenni, nem olyan nagy kunszt nagyhercegnek lenni, és tapasztalatom szerint többre viszi az ember a nők körül megfelelő, hízelkedő, mindent ígérő, kellemetesen hangzó szavakkal, mint a bikacsökkel.302
– Ez lehet álláspontja egy férfinak, aki hozzá van szokva, hogy feleségét úgy váltogassa, mint az ingét. Sajnos, mi, civil emberek, holtomiglan, sírodiglan, sőt a másvilágig esküszünk örök hűséget, nekünk nem lehet kesztyűs kézzel nyúlni a családi életünkön mutatkozó kelevényekhez. Nyomban operálni, mielőtt a baj elhatalmasodna, az asszony belelovalná magát valamely gondolatba, amely úgy állna aztán a háta mögött, mint a kísértet a kéménynél – felelt Kálnay László, aki csak így, a nyomtatott betűben László, különben Laci volt, valódi Laci, lacipecsenyés Laci, lacikonyhás Laci, mint a cigányprímás, aki bandájával ebben a pillanatban nyitott be a közben megeredt hóesésből a Rigóba, téli zamatokat, füstös szagokat, bor és pálinka szagát hozván magával és egy csengős szánon érkezett vendéget, Borberekit, aki már három napja muzsikáltatott magának a Három Rózsában, amikor végre ellágyult annyira, hogy régi barátjával, Kálnay Lászlóval, kibékülés céljából a Rigóban találkozzon.
Sokan voltak, akik kijózanodott korukban Kálnay Lászlóval (minden éjszakai vitézkedések és másnapi fejfájást okozó cselekedetek főrendezőjével) haragban voltak. De amint a bor és vidámság hatása alatt a csalfa tünemények meglátogatták őket – az örök józanságot, bortalanságot, barátságtalanságot fogadottakat –, a bor ördöge nyomban elébük vonta Kálnay László képét, akinek társaságában, vezetése mellett, tanácsadásai közben mégiscsak legjobban lehet cimboráskodni a Rigóban.
Ilyen volt Borbereki, a borbereki intéző.
– Bocsáss meg, hogy valaha is rosszat gondoltam felőled – mond a részeg úriember, amikor benyomult az ajtón cigányaival, és mint egy gazdátlan bunda, a Kálnay László nyakába esett.
Szent Mihály ezzel megszabadult Kálnay László hatása alól, és végképpen Dalnoki nyugalmazott színész befolyása alá került, aki így szólt hozzá:
– Pláne egy anyóst, akit igazán tisztelnünk kell: nem tanácsos megverni.
Mintha a színpadon mondaná, ahol szerepében az van írva: (félre).303
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
