AMIRŐL AZ EBEK NEM TEHETNEK. . .
Egyszerűen lehetetlen pontos "leltárt" készíteni a világ valamennyi kutyafajtájáról. A hivatalosan elfogadott - vagyis standard által rögzített - fajták száma is meghaladja ma már a 350-et (és napról napra gyarapszik), de a kinológusok szerint a házikutyának legalább 800 változata alakult ki napjainkig. A választék hallatlanul gazdag: mindenféle formájú, színű, természetű kutyát találhatunk köztük. És fellelhetjük a legnagyobb szélsőségeket is: az óriásokat és a törpéket.
Az "óriások klubja" mindössze néhány típusból áll. Olyannyira zártkörű társaság ez, hogy még a hatalmas komondor, az újfundlandi vagy a nápolyi masztiff is csak "tiszteletbeli tag" lehet közöttük. A csoport legtekintélyesebb kutyája - legalábbis súlyra! - a tibeti masztiff. Erről az óriásról, amelyről már Marco Polo is megemlékezett, valóban elmondhatjuk, hogy nagy kutya: 80-90 kg. A másik "hatalmasság" az ír farkaskutya, amely ugyan "csak" 60 kg, de termetre a világ legnagyobb kutyája: minimális marmagassága 77-80 cm. "Klubtagok" még a kaukázusi juhászkutyák, a dogok és a bernáthegyik - valamennyien elérhetik a 70-80 kg-os testsúlyt.
A "törpék klubjának" legparányibb tagja a csivava, amely százszor könnyebb, mint az óriások! A világ egyik legkisebb kutyája ez az értelmes, élénk ölebecske. Átlagos súlya 1-3 kg, de akad mindössze 40-50 dkg-os példány is. Joggal sorolható a minikutyák családjába még a majompincs, a pekingi palotakutya, a brüsszeli griffon és a törperattler - valamennyien 1-2 kg-os apróságok.
Óriások és törpék... Ez csupán a két véglet, de ebből is láthatjuk, hogy a tenyésztőknek meglehetősen furcsa elképzeléseik vannak a kutyák külleméről. Miért baj ez? Egyebek között azért, mert "csapongó fantáziájuk" nem egy fajtának szinte a teljes átalakításához vezetett. Néhány fajtában öröklődő fejlődési rendellenességek alakultak ki, mégpedig azért, mert rövidlátó tenyésztőik nagyobb gondot fordítottak ezeknek az állatoknak a külső megjelenésére, mint általános egészségi állapotára. Tekintet nélkül az ebek elemi belső szükségleteire, anatómiai adottságaikat megnyirbálták, belekényszerítették őket különféle torz ideáknak megfelelő mértékbe és formákba.
Az ebtenyésztők komolyan veszik a kutyakiállításokat, és egy-egy nevezetesebb nemzetközi kiállításon való győzelem nagy hatással van a fajta jellemzőinek további kialakítására. Amikor a bírák kritikusan gondolkodva ítélnek, az jó esetben még hasznos is lehet. Ám ha olyan tulajdonságokat részesítenek előnyben, amelyet abnormálisnak is felfoghatunk, annak már messzire ható romboló következménye lehet. Még ha a győztes látszólag minden szempontból kiváló példány is, a fajtára gyakorolt hatása egészében visszavetheti a fajta fejlődését. A győztes kutyák iránt ugyanis óriási tenyészigény jelentkezik, és génjeik hamar elárasztják a piacot. Számos esetben egy adott országba fajtaalapítás céljából bevitt kutya eredete igen szűk területre korlátozódott, a fajta elődei igen kis földrajzi körzetből kerültek ki, ezért a szóban forgó génkészlet is meglehetősen szűkös. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a több generáción keresztül folytatott szoros beltenyésztés eléggé mindennapos, könnyen beláthatjuk, hogy egy-egy nemkívánatos jelleg mélyen begyökeresedhet a fajtába, különösen akkor, ha az rövid időre divatba jön. Hasonlóan könnyen megtörténhet, hogy egy nem kívánt, lappangó vonás állandósul jó néhány generációban, ha a győztes egyed génállománya egyre több vonást visz be az adott fajtába. A győzteseket külsődleges divatos tulajdonságaik alapján választják ki, s minthogy a jelenleg használatos állattenyésztési eljárásokat, köztük például a legfontosabbat: az ivadékvizsgálatot (amelynek során az ősöket utódaik minősítése alapján ítélik meg) soha nem alkalmazták kellő komolysággal a kutyatenyésztésben, valószínűleg számos recesszív jelleg került be véletlenszerűen az egyes fajtákba. Néhányukban már csaknem lehetetlen kinyomozni ezek eredetét, és egészségesebb géneket vinni a populációba.
Szerencsére a meglehetősen rugalmas génállományú fajták tenyésztői jobban tudatában vannak a létező káros elferdüléseknek. A legkirívóbb fizikai torzulások csökkenőben vannak, ahogy egyre többen jönnek rá, mit tettek kutyáikkal. Még mindig hosszú azonban azoknak a fizikai furcsaságoknak a sora, amelyeket gyakran sokkal kívánatosabb tulajdonságok rovására örökítettek tovább a tenyésztők.