Alaszkai malamut
Alaszkai malamut
(Alaskan Malamute). Nem ismeretes, hogy az eszkimók mikor érték el a Sarkvidéket és honnan kerültek oda; de az biztos, hogy szánhúzó kutyáikat magukkal kellett vinniük, mert különben nem tudtak volna megmaradni az örök jég birodalmában.
Egy sarkutazó naplójában olvashatjuk: "Az eszkimók általában jó barátságban élnek kutyáikkal, hallatlan gondossággal őrködnek fölöttük munka közben. A legmetszőbb hidegben is órákat töltenek halászattal, hogy dolgozó ebeiket bőségesen elláthassák élelemmel. Kutyájuk, az ~ pedig, ha vadabb is, mint civilizált társai, éppoly szeretetteljes, éppúgy vágyik szeretetre, mint amazok. Mi is valamennyien összebarátkoztunk ezekkel az ebekkel... és ha az ember megszerettette magát velük, akkor a legnehezebb feladatokat is elvégezték, mindenhová követték."
A leírás jól érzékelteti, hogy milyenek is lehettek és hogyan élhettek valamikor az ~ok, amelyek az egymáshoz nagyon hasonlító sarki szánhúzó kutyák csoportjába tartoznak. Az ~ a legnagyobb testű sarkvidéki kutya, és a legalkalmasabb nehéz terhek vontatására; a fajta eredeti példányai a Kotzebue-öböl mentén élnek. Ezek a kutyák tökéletes biztonsággal tájékozódnak a zord és végtelen tájakon még vad hóviharban v. teljes sötétségben is, a hideget is rendkívül jól bírják; a legnagyobb fagyban is leheverednek a hóba, és akár -40-50 °C-os hidegben is nyugodtan alszanak. Hajtóik előszeretettel kérkednek azzal, hogy kutyáik szelídített farkas és házikutya kereszteződéséből születtek. Ezek a történetek azonban minden bizonnyal csupán a fantázia szüleményei.
Napjainkban a malamut is "kedvenccé" vált, de az Egyesült Államokban és Kanadában a szánhúzó versenyeken - főleg azokban a számokban, ahol inkább a testi erő és az állóképesség a fontos, mint a gyorsaság - ősi tevékenységének nagyjából megfelelő munkát végezhet.
Ált. nyugodt, "komoly", megfontolt; külsőleg a farkasra hasonlít, de megjelenése, szinte "mosolygós" feje rendkívül vonzó, kedves, barátságos természetre utal.
Feje spiccszerű, arcorri része elhegyesedő. Orrtükre fekete, ajkai feszesek, fogazata ollós záródású. Szeme barna, mandula alakú, közepesen nagy. Füle hegyes, felálló. Nyaka izmos, viszonylag rövid, mérsékelten ívelő. Mellkasa mély, erőteljes, törzse tömör. Háta egyenes, enyhén lejt a csípő felé, ágyéka izmos. Mellső végtagjai párhuzamosak, erőteljes csontozatúak, függőlegesek, hátulsó végtagjai széles állásúak, rendkívül izmosak. Csánkja mérsékelt szögellésű, mélyen fekvő, erőteljes, mancsa széles, tömör, talppárnája vastag "hótalpszerű". Farkát a hátára kunkorítva tartja. Szőrzete rendkívül vastag és durva, nem túl hosszú, az aljszőrzete sűrű; színe eléggé változatos, de legtöbbször farkasszürke v. fekete és fehér, a has, a végtagok egy része és a maszk mindig fehér! A kanok marmagassága 64, a szukáké 58 cm; testtömege 34-38 kg. (l. 5. színes fénykép)
Alaszkai malamutok
Alaszkai malamut
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
