absonus, mn.
absonus, mn.
1) rosz hangu, a kellő hangtól eltérő, félrejáró.
2) átv. ért. nem öszhangzó, nem megfelelő, motus aa. a voce, így is: dicta aa. fortunis (tul. e.), önállóan nem illő, nem alkalmas, czélszerűtlen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
