ábrándos
ábrándos melléknév -an, -abb (választékos)
1. Olyan <személy>, aki ábrándokban él, ábrándozik v. erre hajlamos; álmodozó, vmi után merengve vágyakozó. Ábrándos ifjú, leány, szerelmesek. Szép szivárványt, barna felhőn, Nézte ábrándos fiú. (Arany János) Volt egyszer egy lány, Ábrándos, szőke, kékruhás … (Reviczky Gyula) || a. Ilyen személyre valló, hozzá tartozó, rá jellemző; ilyen hajlamot, természetet kifejező. Ábrándos arc, tekintet; ábrándos lélek, természet: álmodozni szerető, ábrándozásra hajló l., t. Ábrándosan nézett a leányra. Dalaim … Holdsugári ábrándos lelkemnek. (Petőfi Sándor) Elmondtuk, amit elhallgattunk … Vágván ábrándos képeket. (Ady Endre) Meghatottan figyelte Macskási ábrándos szerelmét. (Krúdy Gyula)
2. Ábrándokat keltő, felidéző v. ilyen hangulatot ébresztő <dolog, jelenség>; szelíden mélázó, merengő, mélabús. Ábrándos dal, este, holdfény, harangszó. A lombok ábrándosan suttognak. Távol szól … egy kis estharang … Oh ez Ábrándos hang jól esik nekem. (Petőfi Sándor) Fuvoláját elővéve, ábrándos dalt játszott rajta. (Jókai Mór)
3. Olyan <cél v. eszme>, amely nem számol a valósággal, s amely elérhetetlen, mert nem józan mérlegelés, hanem vágyálmok szülötte. Ábrándos elképzelés, gondolat, terv.
ábrándosság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
