alapfok
alapfok főnév
1. (nyelvtudomány) A melléknévnek, ritk. más szónak az a jel nélküli alakja, amely a fogalmat önmagában tekintve, fokozás nélkül fejezi ki (pl. nagyobb alapfoka nagy; legalsó alapfoka alsó; leghátul alapfoka hátul; kevésbé alapfoka kevéssé; az emberebb ember kifejezésben közép- és alapfok együtt fordul elő).
2. (ritka) Vmely ismereti anyagnak kiinduló pontul haszn. mértéke; az elemi, feltétlenül szükséges ismeretek v. gyakorlati eljárások összessége. Alapfokon tanít vmit. Ezt már alapfokon is tudni kell. || a. (1945 után) Az ilyen fokú ismereteket közlő előadások sorozata, tanfolyam. Az alapfokot már elvégezte.
alapfokú.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
