aljas
aljas [jj v. lj] melléknév és főnév (rendsz. rosszalló)
I. melléknév -an v. -ul, -abb
1. Olyan <személy v. csoport>, aki, amely alantas (4) indulatokból vezettetve, céljai megvalósításában minden emberi és erkölcsi szempontot elvet, s eszközeiben sem válogatós; hitvány, gyalázatos. Aljas banda; aljas fráter, gazember. Nyomorult, aljas, rossz-szájú világ …! (Kaffka Margit) || a. Ilyen személyre valló, tőle származó, vele kapcs. Aljas árulás, beszéd, bűntett, csel, merénylet, rágalom, szövetkezés, terv, ügy; aljasan v. aljasul viselkedik. Aljas módon elárulta társait. Cél az aljas eszközt soha ki nem menti. (Arany János) Sziszegve se szolgálok aljas, | nyomorító hatalmakat. (József Attila)
2. (régies) Közönséges, durva, alantas. Két hétig lappangtam mint … betegőr [= betegápoló], végeztem a legaljasabb szolgálatokat. (Jókai Mór)
3. (tájszó) Üledéket tartalmazó <folyadék>; zaccos. || a. (tájszó) Sok szemetet, ocsút tartalmazó <gabona>.
4. (tájszó, irodalmi nyelvben, régies) Alacsony, alant levő, mélyen fekvő. Mint vándor a bérceken … szánakozással nézünk az aljas völgyekre. (Eötvös József) || a. (ritka, régies) Alacsony színvonalú. Aljas soha fel nem viruló létünkkel [kell] megbarátkoznunk. (Széchenyi István) || b. (régies) Alacsony társadalmi rétegből származó, alsóbb rangú, rendű <személy, csoport>. A tragédia személyei helyesebben választatnak … a magasabb rendű … osztályból, mint az aljasabból. (Vörösmarty Mihály) Történetemmel csak aljas körökben forgok s paraszt szenvedések apotheosisát [= megdicsőítését] írom. (Eötvös József)
II. főnév -t (irodalmi nyelvben, régies) Aljas tett, cselekedet. Ismerem a szívét: ő nem tehet aljast. (Arany János) Vérpadra mostan, … Nem mintha aljast bírtam volna tenni, De mert nagy eszme lelkesítni bírt. (Madách Imre)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
