aszkézis
aszkézis főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (történettudomány) Az ókori görögök atlétáinak életrendje, amely testgyakorlást és mértékletes életet követelt meg, a tornajátékokra való előkészületül.
2. (történettudomány) Egyes ókori görög filozófiai iskolák által hirdetett, szűzességgel, böjttel, virrasztással s a társaság kerülésével járó életmód, amely a gondolkodásnak az érzéki örömök feletti magasrendűségét volt hivatva kifejezni.
3. (vallásügy) Vallási tanítás, amely szerint az embernek harcolnia kell a test „érzéki vonzalmai” ellen, hogy elérje az erkölcsi tökéletességet.
4. (választékos) Az önmegtartóztatás szélsőséges foka; lemondás az élet javairól és élvezeteiről. Aszkézist hirdet, követel. Merő aszkézisból megvetett minden szórakozást.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
