aszú
aszú [ú v. u] melléknév és főnév, (régies, népies) asszú
I. melléknév Erősen csökkent nedvességtartalmú <növény, gyümölcs>; megfonnyadt, megaszalódott, kiszáradt. Aszú fű, füge, gyümölcs, szilva; aszú szőlő: tőkén megtöppedt, összeaszott szőlő, melyből kiváló édes bort készítenek. [A gerlice] nem szálla szép zöld ágra, Hanem szálla asszú ágra. (népköltés) Botja … Fekete szárát körülfonták Aszú venyigék s lankadt rózsák. (Tóth Árpád)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Kiaszott, kiszikkadt <növényzet v. növénnyel borított kopár terület>. A nap aszúvá perzseli a mezőket. (Jókai Mór)
3. (ritka, tájszó, költői) Víztelen, száraz. Pusztán folyam mért nem vagyok, Hogy inna fel asszú homok! (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Aszúfa: fából készült hangszer (pl. hegedű, lant). Oh lantom! … Ha egy szikra lélek volt az asszu fában, Most, igazán most kell magadér’ kitenned. (Arany János)
4. (régies, költői) Öregségtől kiaszott, sovány <bőr, testrész>. Ha tütüzget [= iddogál] holmi vén anyó, … Iváskor én ajkához billenek Hogy a sör mind aszú keblére fut. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
II. főnév -t, -ja
1. Aszúbor. Négyputtonyos, ötputtonyos, hatputtonyos aszú; tokaji aszú.
2. Megtöppedt, aszúbor készítésére alkalmas, aszú (I. 1) szőlő. Ősz végén szedik az aszút.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
