avult
avult melléknév -an, -abb
1. (tájszó) Olyan <tárgy>, amely anyagában pusztul, romlik, megrongálódott, tönkremenőfélben van hosszas használat v. állás (2b) folytán; nyűtt. Avult cipő, ruha, szerszám. Szegényes kis lak volt, avult, kopott bútorokkal, de tisztán tartva. (Jókai Mór) Úgy jött, ahogy a munkában volt: kurta, avult rongyos szűrben, kopott fekete báránybőr süvegben. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, régies) Régi, idejét múlt <irat>. A padláson … vén ládákban avult írások porladtak. (Babits Mihály)
2. (választékos) A szokásból, divatból, használatból kikopott, idejétmúlt v. divatjamúlt. Avult módszer, nézetek, stílus, szó, szokás. Ránk nézve mindkettő, Zrínyi és Gyöngyösi, avúlt régiség. (Arany János)
avultság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
