bárgyúság
bárgyúság főnév -ot, -a (kissé választékos)
1. A bárgyú melléknévvel kifejezett szellemi tulajdonság, sajátság, értelmi, elmebeli állapot; hülyeség határán járó együgyűség. Kiabál róla a bárgyúság. || a. Vkinek, vminek bárgyú (2) volta. Dühít ennek az embernek a bárgyúsága. Szavainak bárgyúsága meglepő.
2. Bárgyú emberre jellemző beszéd, cselekedet, dolog. Amit mondott, cselekedett, bárgyúság volt. Bárgyúságo(ka)t beszél, mond, tesz. Bárgyúság is lett volna szavakkal beszélni ott, ahol a lelkek suttogása hallik. (Jókai Mór) Nagy, végzetes bárgyúság volna a magyar társadalomtól, ha nem fogadná el új íróit és művészeit. (Ady Endre)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
