bejáratos
bejáratos melléknév -an, -abb
(állítmányként) Olyan <személy>, akinek (szabad) bejárása (1a) van, aki gyak. jár (be) vhová, vkihez, aki gyakori látogató vhol, vkinél; otthonos, bennfentes. Bejáratos vkihez, vkinél. Ehhez a családhoz, házhoz nem vagyok bejáratos. Bejáratos lettem körükbe. Bejáratos a legtöbb hivatalba(n). Mindent elkövettem, hogy bejáratos legyek a legfényesebb körökbe. (Madách Imre) A népíró bejáratos volt minden szerkesztőségbe. (Móra Ferenc) || a. (csak jelzőként) (régies) Olyan <személy>, aki vkinek bizalmasaként gyak. (be)jár hozzá. A bejáratos vénasszonyok hozták a pletykát. A levelet elküldted a kis tündérednek a bejáratos Böskétől? (Jókai Mór) Behítta az egyedül bejáratos cselédjét. (Mikszáth Kálmán)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
