benő
benő ige, (népies) benől
1. tárgyatlan Benő vmibe: <élő szervezet némely része> úgy nő, hogy behatol vmibe, v. nagymértékben beborít vmit. Benőtt a haja a homlokába. || a. tárgyatlan <Köröm> úgy nő, hogy élő húsba fájdalmat okozva bemélyed. Benőtt a körme, alig tud járni.
2. tárgyas <Élő szervezet némely része v. növényzet> nőve belep, befed, beborít vmit. A fák tövét zöld moha nőtte be. Az udvart benőtte a fű. Fejsebének helyét már benőtte a haj. Benövik sírját a vad fák ágai. (Vörösmarty Mihály) Annak a százados bükkfának az oldalában azt a két nagy dudorodást két ágyúgolyó okozá. A fa benőtte azokat kérgével. (Jókai Mór) Amint a napfényben állott, valami finom pehelyfélével látszott benőve az arca. (Petelei István) || a. tárgyas <Termő föld> vmilyen növényzettel beborít vmit. [A] föld benőtte őket sűrű zöld bokorral. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan (ritka) Benő vmi (vmivel): vmely területet, esetleg testrészt ellep, beborít vmilyen növényzet, ill. héj, szőr. Az udvar benőtt fűvel. A környék bénőtt vad olajfákkal. (Csokonai Vitéz Mihály) A kútágas pedig még szomorúbb fa lett, Ösvénye is benőtt s a fűben elveszett. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyatlan (ritka) <Seb> beheged, begyógyul. Már benőtt a sebe.
Szólás(ok): ld. lágy.
benőtt; benövő.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
