bevett
bevett [e-ë] melléknév
1. Olyan <személy, dolog>, akit, amelyet bevettek (1–9). A katonának bevett legények; a bevett mennyiség, orvosság, pénz; az ablakból bevett virágcserép. Akinek megártott a sok bevett jó, ott volt a kenő-asszony. (Jókai Mór)
2. Általánosan elfogadott, régóta elterjedt <dolog>. Bevett gyakorlat, szokás. A nép … egy szikrát sem enged a Bevett szokásokból. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Megvetette a kényes előkelőség minden bevett üres, külső formaságait. (Vajda János)
3. (történettudomány) Bevett vallás: olyan v., amelynek teljes vallásszabadságát s felekezeti egyenjogúságát az állam törvénnyel biztosította. Erdélyben 1848 előtt négy bevett vallás volt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
