bitó
bitó főnév -t, -ja
1. (választékos) Akasztófa. Bitóra kerül; bitót érdemel. És áldottak a bitók és sírok, Mert szent a szenvedés, szent a halál. (Juhász Gyula) Viharosan emelték a bitóra, | föl-föl magasba. Várta már a hóhér. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos, régies) Pellengér, szégyenfa v. -oszlop. Oh szabadság, … Szent nevedet bitóra szögezték. (Petőfi Sándor) Bitóra kötlek, szemtelen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (tájszó, régies) Általában oszlop, cölöp, cövek, amelyhez pl. mészárosok a levágandó állatot kötik.
3. (tájszó) Kecskelábakon álló, ütővel ellátott kendertörő eszköz.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
