bizonyító
bizonyító melléknév -n v. -an
1. Olyan <személy v. dolog>, aki v. amely bizonyít vmit. A vádlott ártatlanságát bizonyító tanúk; a bűnösséget bizonyító ujjlenyomatok.
2. Bizonyítással kapcs. Bizonyító eljárás, módszer.
3. (ritka, nyelvtudomány) Bizonyító szó: a közlés helyeslését kifejező, érvényességét nyomósító szó (pl. igen, hogyne, bizony, persze).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
