bölcselő
bölcselő [e] melléknév és főnév (régies)
I. melléknév Bölcselettel foglalkozó; filozófiai. A bölcselő kritika … minden irodalmi tüneményt egy általános okfőre [= általános legfőbb okra] hajlandó visszavezetni. (Arany János)
II. főnév -t, -je [e] Bölcselettel foglalkozó tudós; filozófus, gondolkodó, bölcsész (1). Az ókori bölcselők. Descartes, az újkor első nagy bölcselője. Lám, megjelent az első bölcselő! (Madách Imre)
bölcselői.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
