bűbáj
bűbáj főnév (-ok), -t, -a
1. (régies) Varázslat, igézet. Mit használt a gyűrü, … Mit az egész bűbáj, csudatékony [= csodatevő] varázs? (Arany János) Bűbájat szállítok reátok, És a jövőnek végeig beláttok Tünékeny álom képei alatt. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Lenyűgöző erejű, megmagyarázhatatlan hatás, varázs. Ez a tiszta nyári éjjel, Érző lelked bűbájában Hajtsa hozzám, tartsa nálam! (Tompa Mihály) Patyolat a teste, lelke A legények veszedelme, Szava bűbáj, tánca örvény. (Juhász Gyula)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Elragadó, megvesztegető szépség, rabul ejtő, vonzó üdeség, elbájoló kedvesség. Hangjának, mozdulatának, tekintetének bűbája; a virágok, a tündérvilág, a holdvilágos éjszaka bűbája. Nézem ezt a szép világot. | Mennyi bűbáj, mily talányok Mind amit körültem látok. (Vajda János) Az arca tele volt valami sejtelmes bűbájjal. (Gárdonyi Géza) Az én világom a nagyvilág minden szépségével és minden veszélyével, egész bűbájában és szabadságában. (Babits Mihály)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
