bűntelen
bűntelen [e-e] melléknév és határozószó (választékos)
I. melléknév -ül, bűntelenebb [e] Olyan, aki nem követett el bűnt; bűn nélkül való <személy>; ártatlan. Bűntelen csecsemő, vádlott. Egy bűntelen embert Rettegtethet-e az halál? (Csokonai Vitéz Mihály) Megállj – kiált – ez asszony, nem látod? bűntelen! (Arany János)
II. határozószó (ritka, irodalmi nyelvben) Bűntelenül. Uram, mért kellett ennek bűntelen, Miért hadának, veszni általad? (Vörösmarty Mihály)
bűntelenség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
