cinizmus
cinizmus főnév -t, -a (csak egyes számban) (régies írva: cynismus is)
1. (gyak. rosszalló) A cinikus (1) emberre jellemző világnézet, életfelfogás. Ez több volt a nyiltságnál, ez cinizmus volt. (Herczeg Ferenc) Pongyolaságomat, cinizmusomat … és fölényemet … éppen ez a titkolt pátosz tette lehetővé. (Karinthy Frigyes) || a. (gyak. rosszalló) Az ezt tükröző viselkedés, magatartás, cselekvés. Határtalan cinizmussal legyintett. Hiszen éppen az a jó –, jegyezte meg nagy cinizmussal a fiatal Noszty. (Mikszáth Kálmán) Nem tagadás van ebben a mosolyban –, csak … szemtelen cinizmusa a butaságnak. (Karinthy Frigyes)
2. (filozófia) Ókori görög filozófiai iskola, mely csupán az erényt, ill. annak bizonyos fajait tartotta értéknek, igénytelenséget hirdetett, az uralkodó erkölcsöket pedig semmibe vette.
cinizmusú.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
