csaholás
csaholás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
1. A csahol (1) igével kifejezett cselekvés, hangadás; éles hangú kutyaugatás. A kopók, vizslák csaholása. A kutyafalka hangos csaholással űzőbe vette a rókát. A falubeli kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. (Gárdonyi Géza) Elbődült a duda. A kantinos szundító kutyája fölriadt tőle, s vad csaholásba kezdett. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Nagyhangú, üres lármázás, rendsz. haragos, bosszús v. megfélemlítő célzatú beszéd, kiabálás. Ne törődj az ilyen csaholással!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
