csenevész [2]
csenevész [2] [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (rosszalló)
Fejlődésében betegesen visszamaradt <ember, állat, növény v. annak vmely része>; satnya, vézna. Csenevész csirke; csenevész gyermek; csenevész lábak; csenevész növény. Eső nélkül csenevész a vetés. Csenevész karjait az anyja felé nyújtja. Csenevészebb nép volt biz ez, mint a régi. (Tolnai Lajos) Haja csenevész volt, mint a parasztlányoké, vékonyka kontyban végződött. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Sovány, terméketlen <föld, talaj>. Bizony csenevész egy tartomány! Nem terem itt meg semmi. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, ritka) Tengődő, sínylődő. Casinónk még él, de élete nagyon csenevész. (Arany János)
csenevészke.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
