csodálat
csodálat főnév -ot, -a, (népies) csudálat (csak egyes számban)
A csodál (1) igével kifejezett lelkiállapot, magatartás, érzés; vminek, vkinek rendkívüliségén, nagyszerűségén érzett bámulat, rajongó tisztelet, becsülés vmi v. vki iránt. Néma csodálat; csodálatba ejt; csodálatra késztet, indít; csodálatot kelt; kivívja vkinek a csodálatát; csodálattal tölt el; csodálattal adózik vminek, vkinek. Férje, tanára iránti csodálata megható. Az irodalom nagyjainak csodálatában nőtt fel. A szicíliai partok csodálatára kiült a hajó népe mind. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Csodálkozás, álmélkodás. Csodálattal néztük a ritka bélyegeket. Elbámulna a szem, ha minden pillanatban új meg új csodálat nem vonná el figyelmét. (Jókai Mór)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
