derű
derű [e] főnév -t, -je [e] (csak egyes számban) (választékos)
1. (ritka) Napsütéses, kellemes idő. Ahogy kilépett a kapun, tavaszi derű fogadta.
2. Jókedvű megelégedést, nyugodtságot sugárzó, harmonikus kedélyállapot. Belső, gyermeki derű; jóságos arcának, szemének derűje; derű ömlik el arcán; derűt áraszt maga körül. Tekintete derűt sugárzott. Az öreg derűvel nézte a dolgok alakulását. Beszélt … az ő sajátságos fatalizmusával, aminek valami egyszerű, gyermeki derű volt a mélyén. (Kaffka Margit) Mutass, csendes derű! szép víziókat. (Tóth Árpád) Kegyetlenségüket immár derűvel és felülről tudom látni. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, ritka) Derültség (2). Megjegyzése általános derűt keltett.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
