dévaj
dévaj melléknév -on v. -ul, -abb (választékos, irodalmi nyelvben)
1. Incselkedően, ingerkedően pajzán <személy>. Dévaj kópé. Te dévaj csalfa lány! (Vörösmarty Mihály) S a gondtalan, a dévaj istenek Látatlanul vegyülnek el e körbe. (Reviczky Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Dévaj beszéd, mosoly, nevetés; dévajul kacag. Menyecskeszó: dévaj beszéd; nem való a lánynak. (Eötvös Károly) A dévaj, rendkívül furcsa gondolattól … visszatartotta őket polgári józanságuk. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) Nagyon vidám. Dévajul mulattak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
