dicstelen
dicstelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Vkire, vmire gyalázatot, szégyent hozó, szégyenletes, kudarccal járó <dolog, tett, vállalkozás>. Dicstelen élet, szerep; dicstelen véget ér.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Dicsőség, dicséretre méltó eredmény nélkül való <cselekedet>. Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel! (Petőfi Sándor)
dicstelenség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
