direkt
direkt [ë v. e] melléknév, főnév és határozószó
I. melléknév (régies, kissé bizalmas) Közvetlen, egyenes. (régies) Direkt adó: egyenes a.; direkt kocsi: közvetlen k. A direkt összeköttetést India és a világ egyéb részei között … fenntartja. (Jókai Mór) Az ember forintjából elveszel „direkt” adóba 25 krajcárt, „indirekt” adóba másik 25 krajcárt. (Mikszáth Kálmán) || a. (csillagászat) Direkt mozgás: a) a naprendszer tagjainak és némely üstökösnek az óramutató járásával ellenkező, nyugat–keleti irányú mozgása a Föld északi sarkáról nézve; b) a Földtől a naprendszer határa felé eső bolygók hurok alakú, látszólagos mozgása. || b. (gépkocsizás) Közvetlen (2a). Direkt helyzet, kapcsolás, menet. || c. (iskolai) Direkt módszer: <idegen nyelv tanításában> az a módszer, amely elsősorban a beszéd gyakorlására támaszkodik, és lehetőleg mellőzi az anyanyelv közbeiktatását.
II. főnév -et [ë] (gépkocsizás) Közvetlen (2a) kapcsolás. Direktben van; direktre kapcsol.
III. határozószó (bizalmas)
1.* Egyenesen, közvetlenül. Direkt az igazgatóhoz ment. || a. Direkt termő: olyan nem keresztezett v. európaival keresztezett amerikai <szőlőfajta>, amelynek gyökerei a filoxérának ellenállnak.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2.* Éppen, pontosan. Direkt ezt kellett csinálnod? Ez direkt azért van itt, hogy … Direkt erre a célra vettem ezt a biciklit. (Gárdonyi Géza) Direkt énrám bízzák az ilyesmit, megemlékeztetnek a cudar időkre. (Gelléri Andor Endre) || a.* Egészen, teljesen, valósággal. Ez direkt nevetséges!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3.* <A mellékmondatban meghatározott cél kiemelésére> Direkt eljött, hogy velem beszélhessen. || a. <Ellentétes tagmondatok közül az elsőben, annak kiemelésére, hogy a beszélő vminek elejét akarja venni.> Direkt megmondtam neki, hogy ne mutatkozzék, mégis kiment az utcára!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
