dőlte
dőlte [e] főnév (személyragos) dőltöm, dőltöd, dőlte.•
Helyesen így:
dőlte [e] főnév (személyragos) dőltöm, dőltöd, dőltünk, -tek [ë], dőltük
Általában (vminek, vkinek) dőlése.
1. (Vminek, vkinek) ledőlése, kidőlése. Élőfának nehéz dőltét várni. (Arany János) Dőltömre Tökmag Jankók lesnek. (Ady Endre) || a. Dőltében: ledőlése által, ledőlése közben. Dőltében a fa agyonütött egy kutyát. A tölgy … Dőltében viruló ágait így temeti. (Kisfaludy Károly)
2. (ritka, költői) Az a tény, hogy a személyraggal megjelölt dolog, tárgy vmerre dől; vmely irányban való (el)dőlése. Senki se tudja hadi kocka döltét. (Arany János)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
