dörömböl
dörömböl tárgyatlan ige -t, -jön (hangutánzó)
1. Üreges v. olyan testre, amely mögött űr van, sűrűn erős ütéseket mérve v. (ritk.) ilyen tárgyat görgetve, erős, döngő hangot kelt. A hídon dörömbölnek a szekerek. A pincében dörömbölnek a kádakkal. Ki dörömböl az ég boltozatján …? (Vörösmarty Mihály) || a. (Vmin) dörömböl: ajtóra, kapura sűrűn ütéseket mérve bebocsátást kér. Nézz ki, mert dörömbölnek odakint. Hiába dörömböltem, nem nyitottak kaput. Szigorú kapukon … a kezem hadonászva dörömbölt. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vminek a kapuján dörömböl: befogadást kér vhová, érvényesülési lehetőséget, jogot követel magának vhol. A feltörekvő ifjúság dörömböl az egyetem kapuján. A jogtalan milliók dörömböltek a történelem kapuján. || c. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) <Nagy embertömeg, zaj> harsogva morajlik, dübörög. Éljen sokáig! … A magyar szabadság! … (Béketelenek felugrálva dörömbölve viszonozzák) Éljen soká! (Katona József) Nagy seregek harca dörömböl. (Vörösmarty Mihály)
2. (ritka, régies) <Macska> dorombol. A fehér kemence tetején egy roppant cirmos kandur dörömbölt. (Jókai Mór)
dörömbölő.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
