durcás
durcás melléknév -an, -abb
1. Vmely sérelem, ill. igazságtalannak vélt fenyítés miatt érzett haragjában, sértődöttségében nehezen engesztelhető, duzzogva dacoskodó <személy, kül. gyermek>. Most durcás, mert kikapott.
2. Minden közeledést sértődötten elutasító, dacoskodó, makrancos természetű <személy, kül. gyermek v. fiatal nő>. Durcás kölyök, senki sem bír vele. Az én babám durcás leány, A legénynek csak fittyet hány. (Kisfaludy Károly)
3. (tájszó) Könnyen sértődő, sértődékeny <személy, kül. fiatal nő>. A menyecske nem durcás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért. (Arany János)
4. Durcás (1–3) személyre jellemző, hozzá tartozó, vele kapcs. <magatartás, megnyilatkozás>. Durcás száj; durcás szavak; durcás viselkedés. Nevettem s durcás ajkad kegyesen megcsókoltam. (Tóth Árpád) A lány durcásan, sírva tépte ki magát görcsösen ölelő karjaikból. (Kuncz Aladár)
durcásság.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
