ébredő
ébredő melléknév és főnév
I. melléknév
1. (gyak. választékos) Olyan, aki, ami ébred (1–4). Ébredő gyermek; öntudatra ébredő nép; ébredő szerelem; az ébredő természet. Még küzdött az utolsó csillag az ébredő nap fényével. (Jókai Mór) És olykor kitekintett rácsa résén S szimatolta az ébredő szelet. (Juhász Gyula)
2. (történettudomány) Olyan <személy>, aki az 1920-as évek egyik ellenforradalmi, szélsőségesen nacionalista és antiszemita társadalmi csoportosulásának (az Ébredő Magyarok Egyesületének) tagja volt, v. azzal rokonszenvezett. Ébredő magyar(ok).
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka, költői) Az a személy, aki ébred (1), felébred. Bús ébredők, a naphoz az arccal, Pusztul ez ország s az idő repül. (Ady Endre) || a. (gyak. választékos) Ébredőben: ébredés közben; a lassú ébredés állapotában. Az ébredőben levő természet.
2. (történettudomány) Az ébredő (I. 2) magyarok mozgalmának tagja v. azzal rokonszenvező személy. Az ébredők mozgalma.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
