ebugatta
ebugatta [b-u] melléknév és főnév (népies, régies, ma tréfás)
I. melléknév (főleg személyragos főnév előtt) Haszontalan, mihaszna <személy>. Eb ugatta kapa kerülő deákja. (Vörösmarty Mihály) Ha csináltad [az adósságot], fizesd is ki … Ebugatta himpellére! (Petőfi Sándor)
II. főnév ..tát, ..tája (ritka)
1. Ilyen személy. Te ebugatta, mit csináltál már megint?!
2. <Az ebugatta szóval való enyhe szitok.> Csak úgy röpködött a sok ebugatta.
III. (indulatszó-szerűen) Az ebugatta! v. (az) ebugattát!: <tréfás felháborodást, kedélyes méltatlankodást kifejező enyhe szitokszóként:> a mindenit, a nemjóját! Arra sincsen gondja, Mire van hát! | Ebugattát! (Petőfi Sándor) Nem kell ám a fegyvertől félni, az ebugatta, Nem harap az, csak elsül. (Mikszáth Kálmán)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
