égett
égett [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (csak határozóval) Tűz által elhamvasztott. Rommá égett házak; porig égett falak. Egy porig égett üszökhalmaz mellett mindenki komoran halad odább. (Tolnai Lajos)
2. Égett ember: a) olyan e., aki égési sebeket szenvedett; b) (népies) olyan e., akinek háza és minden ingósága leégett. László úr …, mint az égett ember, széttekintett a romokon. (Tolnai Lajos)
3. Olyan <dolog, tárgy>, amelyen az égés feltűnő nyomot hagyott, amely megpörkölődött v. elszenesedett. Ócska, égett bútorok. Égett bőr szaga érződött. || a. Tűztől, forró, tüzes tárgy által okozott, előidézett. Égett folt a ruhán; égett seb.
4. Olyan <eledel v. főzéshez való kellék>, amely a kívántnál nagyobb mértékben megsült, ill. megpirult, s emiatt a kelleténél sötétebb színűvé v. kellemetlen szagúvá lett. Égett hús, rántás, sütemény, zsír.
5. (népies) Olyan <föld, terület>, amely erős napsütés és tartós szárazság, aszály miatt kiszáradt. Égett, kopár földek.
égettség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
