egyenlő
egyenlő [ëgyenlő] melléknév -en [e]
1. Olyan, ami nagyságára, mennyiségére, értékére, alakjára nézve v. más szempontból teljesen megegyezik vmivel. Egyenlő alakú, beosztású, rangú; egyenlő értékű, súlyú; egyenlő erők, jogok; egyenlő karú emelő, mérleg; egyenlő közű; egyenlő oldalú háromszög, négyszög; ® szárú• (derékszögű) háromszög; egyenlő részletekben; egyenlő részekre bont vmit; egyenlő vmivel. Szélessége egyenlő a hosszúságával. Egyenlő választójog: olyan v., amely szerint minden választó szavazata azonos értékű. Mert már a mértéket hogy Főbus elérte, | A napot az éjjel egyenlőnek mérte. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (mennyiségtan) Olyan <mennyiség>, amely egy másik nagyságra teljesen azonos; írott jele: =. Egyenlő együtthatók ¬ módszere; a egyenlő b-vel; kétszer kettő egyenlő néggyel.
Az 1. jelentés hatodik sorában → szárú helyett egyenlő szárú ← olvasandó.
2. Olyan, ami <mérhető mennyiségek hiányában is, körülményei, helyzete v. egyéb tényezői folytán> (nagyjából) azonosnak vehető vmivel, megegyezik vele. Egyenlő elbírálás; egyenlő erejű; egyenlő feltételekkel küzdenek; egyenlő munkáért egyenlő bért; egyenlő mértékkel ® mér; a semmivel egyenlő: semmi; a ® földdel egyenlővé tesz vmit. A sakkjátszma egyenlő állásban függőben maradt. Ez egyenlő az öngyilkossággal. Minden, mi él, az egyenlő soká él, A százados fa, s egynapos rovar. (Madách Imre) Eltöltötte őket a tudat, hogy ez az első társadalmi szereplésük, most ülnek együtt első ízben felnőttekkel, mint egyenlők az egyenlőkkel. (Kosztolányi Dezső)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
