egyidejűség
egyidejűség [gy-i] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az egyidejű melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Az események egyidejűsége.
2. (nyelvtudomány) Az a viszony, amelyben a melléknév állítmányával kifejezett folyamat v. állapot ugyanabban az időben megy végbe, ill. áll fenn, mint a főmondat állítmányával kifejezett folyamat v. állapot. || a. (nyelvtudomány) Hasonló időbeli viszony ugyanazon mondat igenévi bővítménye stb. és állítmánya közt.
egyidejűségi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
