egyszeriben
egyszeriben [ë-ë-e] határozószó, (népies) egyszeribe [ëtyszëribe v. ëccëribe]
Késedelem és előkészület v. átmenet nélkül; azonnal, rögtön. Egyszeribe futok, csak felöltözöm. (Vörösmarty Mihály) Egyszeribe elment attól a labancnak a verekedő kedve. (Jókai Mór) || a. Hirtelen elhatározással. Menyhért úr egyszeriben készen volt a lovakat megtekinteni. (Jókai Mór) Megragad egy lánykát, egyszeribe, sebten. (Tolnai Lajos)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
