egyszerűség
egyszerűség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az egyszerű (1–5) melléknévvel kifejezett tulajdonság. Gyermeki, nemes, paraszti, természetes egyszerűség. || a. Vkinek, vminek egyszerű volta. A gép, a szerkezet egyszerűsége; ruházatának, megjelenésének egyszerűsége; a feladat, a kérdés, a művelet, a példa, a számítás egyszerűsége; életmódjának, szavainak egyszerűsége. Egyszerűsége feltűnt a divatos, előkelő társaságban. Maga a megtestesült egyszerűség. [A] szenvedély nyilvánulása … nagyszerű a maga szinte biblikus [= bibliából ismert] egyszerűségében és elementáris voltában. (Ambrus Zoltán)
2. Egyszerű állapot, életmód. Egyszerűségben él. Az egyszerűséget kedveli. Magánéletében a puritán egyszerűséget követte. (Jókai Mór) Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség! (József Attila)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
