együttélés
együttélés [t-é] főnév
1. Vmely társadalmi, emberi közösségben való élés. Családi, házastársi, internátusi, tábori együttélés; békés, nyugodt, testvéri együttélés; az együttélés rendje; a nemzetiségek békés együttélése. A bensőséges együttélésen … fájdalmas rést ütött a legfiatalabb és legkedvesebb fiú távozása. (Kuncz Aladár) || a. Házastársi v. élettársi közösségben, közös háztartásban élés; házasság, házasélet. Tízévi együttélés után elváltak. Egyik felesége, egy iparművésznő, … együttélésük néhány hónapja alatt lakást és kosztot adott Gasztonnak. (Hunyady Sándor)
2. (biológia) Két különböző fajú, jellegű élőlény olyan együttélése, közössége, amelyben egymás javára vannak, kölcsönösen segítik egymást; szimbiózis. A zuzmó nem önálló növény, hanem egy gombafaj és egy moszatfaj együttélése. Együttélésben élhetnek állatok állatokkal, növények növényekkel és állatok növényekkel.
együttélési.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
