együttérzés
együttérzés [t-é] főnév
Annak az érzése, érzelme, aki másnak az örömében, főleg azonban gyászában, bújában, bánatában osztozik, vele együtt érez. Baráti, kartársi, rokoni, testvéri együttérzés. Együttérzéssel nézte törekvéseinket. A férj … kötelezve van … lemondásra, együttérzésre és imádatig menő hűségre. (Jókai Mór) A házasságot nem a pap szava teszi házassággá, … hanem a kétségtelen együttérzés. (Gárdonyi Géza) || a. Részvét, melyet vki iránt tanúsítunk. Együttérzéssel osztozik fájdalmában. Kifejezi együttérzését. Az elnök tolmácsolta a dolgozók mély együttérzését. Együttérzésed nagyon jól esett. Engedje meg, asszonyom, hogy mielőtt végkép eltávoznék, együttérzésem és fiúi hódolatom jeléül megcsókoljam kezét. (Kosztolányi Dezső)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
