elbeszélés
elbeszélés [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az a cselekvés, hogy vki vmit elbeszél (1). Az utazás elbeszélése egy jó óráig tartott. || a. Ennek tartalma; a benne előadott esemény(ek). Barátom elbeszélése nem volt elég érdekes. Elbeszéléséből csak egy téli kép ragadta meg figyelmemet. (Kuncz Aladár)
2. (irodalmi nyelvben, kissé régies) Novella. Kisfaludy Károly elbeszélései. || a. Költői elbeszélés: (a balladánál) hosszabb, de az eposznál jóval rövidebb elbeszélő költemény. Vörösmarty Szép Ilonkája irodalmunk egyik legszebb költői elbeszélése.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
